Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

45 elhárításával volt elfoglalva, a gyermek meg is halt. A végtárgyalás során azonban oda módosította vizsgálati vallomását, hogy elveszté eszméletét és mikor ismét magához tért, gyermeke már meg volt halva és a községben divó szokás szerint a gyermeket elásta. Beismerte azonban, hogy leánygyermeke még élt, mikor megszülte és ezen körülményt igazolja az orvosi vélemény is. Minthogy azonban az orvosi vélemény, ugy a törvényszéki orvos felülvéleménye szerint a gyermek valószínűleg természetes halállal mult ki, halálának okául egyedül vádlott gondatlanságát kellett felvenni, annál is inkább, mivel vádlott beismerte, hogy szégyenérzete tartotta vissza attól, hogy szülésznőért küldjön. Minthogy tehát az ujdonszült halálának oka ezek szerint vádlott gondatlanságára vezethető vissza, őt a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanság által okozott emberölés vétségében vétkesnek kellett kimondani. Figyelembe véve azonban nagymérvű gondatlanságát mint súlyosító körülményt, melylyel szemben mint enyhítő körülmény egyedül vádlott rovatlan előélete jöhet figyelembe, az ítélet rendelkező részében kitett büntetéssel kellett őt fenyíteni stb. (1888 márczius 23. 3536. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmenti. A mennyiben azonban vádlott ellenében olyan jelenségek merültek fel, a melyek arra engednek következtetést, hogy a Btk. 123. §-ába ütköző a közegészség és a testi épség elleni kihágást elkövette, elrendeli, hogy az ügyiratok az ítélet jogerőre emelkedése után az illetékes közigazgatási hatósággal közöltessenek. Indokok : Fel kellett a vádlottat a vád és következményeinek terhe alól menteni, mert az eljárás adatai elfogadható alapot nem nyújtanak arra, hogy a vádlott által 1887. évi június 16-án szült leánygyermek gondatlansága következtében halt meg. Ugyanis a bonczolást teljesítő orvosszakértők s ezekkel együtt a kir. törvényszéki orvos is. azt a véleményt nyilvánították, hogy a gyermek elhalálozásának okát, mivel a hullán sem külső sértések nyomai sem belső szervi átváltoztatások észlelhetők nem voltak, meghatározni nem lehetett s hogy lehetséges, miként a gyermek, bár felismerhetlen okból, de természetes halállal mult ki. A szak-