Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

36 Ellenben a többi alpereseket a felfedező eskü letételére a már fentebb felhozott indokokon felül azért sem lehetett kötelezni, mert a végrendelet első sorban s legközelebb elsőrendű alperest mint hitvestársat érdekelvén, a mennyiben a végrendeletben intézkedéseket magára nézve hátrányosoknak tartotta, neki állott érdekében a végrendeletet a hagyatéki tömegben talált iratok közül kivenni, a mi a Wertheim-szekrény felnyitása s átvizsgálása alkalmával annál kevésbé történhetett meg, mert ott a felperestársak egyike is jelen lévén, ha egyes okmányok eltávolítását látta, a bíróság közbelépését azonnal kérelmezhette volna. (1887 jul. 29. 3522. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsöbiróság fenti keletű és számú végzését azon részében, mely szerint özv. M. Imréné elsőrendű alperes néhai M. Imre végrendelete tekintetében felfedező eskü letételére köteleztetett, helybenhagyja; az utóbbi résznek azon módosításával, hogy nevezett alperes arra tartozik esküt tenni: «hogy ő néhai férje M. Imre által állítólag hátrahagyott végrendelet létezéséről tudomással nem bír, ilyen végrendelet birtokában nincs, sem az tudtával meg nem semmisittetett» ; egyúttal kimondja a kir. itélő tábla, hogy az eskü le nem tétele esetén nemcsak valónak fog tartatni, hogy néh. M. Imre után végrendelet maradt, de egyszersmind özvegy M. Imréné a nevezett örökhagyó utáni öröklésből kizártnak fog tekintetni. Indokok: Arra nézve, hogy néh. M. Imre után végrendelet maradhatott, D. Medárd és R. János tanuk vallomásai valószínűséget nyújtanak, s miután, ha valóban maradt, arról az örökhagyó özvegye az elsőbirósági végzésben kiemelt körülményeknél fogva leginkább bírhat tudomással, erre vonatkozólag a felfedező eskü letételére helyesen köteleztetett; az eskü szövege azonban a perdöntő körülményeknek megfelelően volt módosítandó. Felperesek azon kivánatának, hogy az eskü le nem tétele esetén az is valónak tartassák, hogy néh. M. Imre végrendeletében ők vannak örökösökül kinevezve, tekintve, hogy az állítólagos végrendelet vitatott tartalmára nézve bizonyítékot nem nyújtottak, helyt adni nem lehetett ugyan, minthogy azonban ezen esetben elsőrendű alperessel szemben bebizonyitottnak lesz tekintendő, hogy ö a nevezett örökhagyó végrendeletéről tudomással