Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

22 vette: atyja utána ment s azon helyre érve, a hol a kisafávaf felfegyverzett vádlott állt, ez ellen a gereblyét ütésre felemelte, vádlott ekkor ismételve kitéve látta magát atyja általi megütésnek, ekkor emelte fel kezét s intézett egy csapást a kisafával atyja ellen, mely ütés ezt fején találva, rövid idő múlva bekövetkezett halálának oka volt. E körülményben — vádlottnak ezen helyzetében — találták az alsóbb fokú bíróságok vádlott részén az atyja elleni védelemnek jogosságát megállapítva, mit azonban a kir. Curia nem lát fenforogni. Igaz ugyan, hogy a Btk. 79. §-a általában nem zárja ki a jogos védelmet az által, hogy a megtámadott képes volt az őt fenyegető veszély elöl megfutamodás által menekülni és kétségtelenül helyes a Btk. 79. §-ának megfelelő azon elv, mely szerint a jogos téren lévő békés polgárt azon helyzetben védi a törvény, a melyben az van, valamint hogy e törvény nem kényszeríti a polgárt az erőszak elöli megszaladásra azon czélból, hogy ő a büntetés kikerülése mellett oltalmazva legyen az őt közvetlenül fenyegető tettleges megtámadtatás veszedelme és következményei ellen. De ezen, a törvénynek és a jogos védelem helyes fogalmának megfelelő értelmezés a polgár és polgár közötti egyenlő viszonyt tételez fel és a megállapítás azonnal megszűnik jogos, a törvénynek megfelelő lenni: mihelyt annak alaptétele, a megtámadó és megtámadott közötti viszony megváltozván, egy különös magasabb kötelesség követelménye áll elő. A jelen esetben nem csupán a megtámadó egyén és az ez ellen magát védelmező megtámadott polgár állanak szemben egymással, hanem az atya és fiu között forogván a versengés: az utóbbinak magatartása megítélésénél első helyet foglal a fiúi különös kötelesség. Ezt véve alapul, az ekként megváltozott helyzet az általános szempontoktól lényegesen eltérő, illetőleg az okot módosító külön szabályt juttat érvényre. Egy magasabb, a polgári törvények alapját képező, a jog egész rendszerén számtalan különböző megállapításokban érvényesülő erkölcsi törvény nem engedi, sőt feltétlenül tiltja, hogy