Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

IO biztosításának terhe nélkül átadatott, az 1854. évi aug. 9-én kelt nyiltparancs 174. §. 3. pontjának 3. rendelkezése daczára megnyugodtak; valamint lemondottaknak tekintendők ama beismert tényük következtében is, hogy ugyanők és közöttük felperesek jogelődjei a részükre korlátlan tulajdonjoggal átadott és részükről ugyanily korlátlan tulajdonjoggal birtokba vett vagyon elidegenittessék; a nélkül, hogy bármelyik végrendeleti örökös az ama vagyonra esetleg támaszthatni vélt kölcsönös utóörökösödési jogaik megóvása tekintetéből ez elidegenítések ellen felszólalt és utóörökösödési jog biztosítása végett bármily intézkedést tenni szükségesnek látta volna. Felperes jogelődjei lemondván ekként esetleges utóörökösödési jogaikról, ezzel e jog megszűnt, és ilyen a felperesekre át nem hárult, az eme megszűnt jog érvényesítése végett felperesek mint jogutódok részéről indított kereset tehát alaptalan. De nem is tekintve eme tényleg ki nem fejezett, hanem bebizonyult tényekből okszerűen következtethető lemondásra és magát a végrendeleti záradékban foglalt rendelkezést véve vizsgálat alá, ennek alapján sem állapitható meg a felek utóörökösödési joga. A záradékban foglalt intézkedés szerint ugyanis az életben maradandó osztályosok abban az esetben örökösödjenek, ha a végintézetbeli általános örökösök közül egyik vagy másik törvényes örökösök nélkül halna ki. A törvényes örökösök alatt pedig ugy a most érvényben levő, valamint a korábban érvényben volt öröklési törvények szerint nem csupán a leszármazók, hanem a vagyon öröklött vagy szerzeményi voltához képest a felmenők, az oldalágiak és hitestárs is értendők. Tekintettel pedig arra, hogy a végrendeletnek imént jelzett külön záradékában foglalt intézkedése nem kifejezetten a lemenő törvényes örökösök hiányára, hanem általában véve a törvényes örökösök hiányára van fektetve, mely végrendeleti megszorítás a törvénykezési gyakorlat értelmében aként magyarázandó, hogy az által a végrendeleti örökös szabad rendelkezési joga legkevésbé korlátoztassék; tekintettel továbbá arra, hogy S. Frigyes Ödön 1866 május