Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

112 szeptember 17-iki makacsságból hozott ítélet minden következményeivel hatályon kivül helyeztetik, a bíróság a sajtóelj. sz. 84. §-a szerint foganatosítandó eljárásra utasittatik, az a része pedig a semniiségi panasznak, mely a bírói hatáskörre vonatkozik, elvettetik. Indokok : A sajtóügyekben hozott határozatok ellen irányult jogorvoslatok beadásának leghosszabb ideje három napban lévén megállapítva, az eljárási szabályoknak idevonatkozó rendelkezéseit a gyakorlat kiterjesztette mindazokra az esetekre is, melyekre nézve a szabályok külön nem rendelkeztek s különösen az igazolás kérdésében annálfogva is, mert az ezt szabályozó 1867. évi július 25-én 307. sz. a. kibocsátott ig. min. rendeletben a felfolyamodás határideje 3 napban van megállapítva. Minthogy pedig a kir. ügyész az 1869. évi ápr. z-án kézbesített végzés ellen felebbezését csak ápr. 8-án adta be, a kir. törvényszék végzésének azt a részét, mely szerint érintett felebbezés a szabály ellenére elfogadtatott, hivatalból megsemmisíteni, a felebbezést visszautasítani kellett. Vádlott semmiségi panaszának azonban abban a részében, mely a bírói intézkedések joghatályának fentartása ellen intéztetett, hely adandó volt annál az oknál fogva, mert az igazolás megállapításával elesvén az ítéletnek minden törvényes alapja, önként, főkép pedig a fenthivatolt ig. min. rend. 4. pontja szerint a sajtóügyekben is alkalmazandó közönséges perrendtartás szabályaiból következik, hogy minden következményeivel hatályon kivül esik azon ítélet, mely makacsságra alapítva hozatott ; hogy pedig ezt az igazolás kérdésében illetékes törvényalkalmazó bíróságnak kell kimondani, világosan kitűnik abból a jogkörből, mely az esküdtszékre nézve a már többször érintettt rendelet bekezdésében akként van szabályozva, hogy az esküdtszék egyedül csak a vádlott vétkessége felett ítélhet. De nem lehetett jogosultnak tekinteni vádlottnak azt a másik kifogását, melyet a bírói hatáskör ellen a képviselő mentelmi jogára hivatkozva emelt, mert azt sem törvény, sem törvényerejű szokás nem támogatja s e tekintetben a képviselő mentelmi jogára vonatkozó tételes törvény hiányában a törvényhozó testületek eddigi határozataiból, ezek közül főkép a képviselő-