Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

109 lenni, önként követkézik, hogy a 63. §-ában megjelelt, az esküdteknek átadandó oklevelek alatt nem értetnek azok az okiratok, melyeknek tartalma a tárgyalás folyamán szóval elő nem terjesztetett, miért is a semmiségi panasz első pontjában kifejezett az a nehézmény, hogy vádlottnak a vizsgálat folyamán írásban tett nyilatkozatai is az esküdteknek a határozat hozatalánál leendő használatra átadattak, annál inkább is alapos, mert azokban oly körülmények hozattak fel, melyek az esküdteket ítéletükben szabályellenesen befolyásolhatták, s ez ellen nem tulajdonitható hatály annak a bíróság jelentésében felhozott körülménynek, hogy az elj. szab. 63. §-a az ily iratok átadását nem tiltja, és hogy az erre vonatkozó elnöki kijelentés a felek által észrevétel nélkül fogadtatott, mert a szóbeliség általános szabály s ettől való eltérést a 63. §. sem enged, továbbá az eljárás folyamán tett bírói intézkedések elleni panasz érvényesithetését az azonnal való felszólaláshoz a sajtóeljárás szabályozása tárgyában kibocsátott rendeletek egyike sem köti, sőt inkább az 1867. évi máj. hó 17-iki 307. sz. rendelet 98. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az eljárás folyamán felmerült panaszokat csak végitélet után lehet érvényesíteni , az ily felszólalásokat teljesen feleslegessé teszi. 2. A védelem jogosultsága az elj. szab. 57. §-ában olykép van kijelölve, hogy abból, minden a vádló támadásával összefüggésben nem álló, az ügyhöz nem tartozó tények felsorolása ki van zárva. Vádlott azonban ennek ellenére M. halálba kergetésére, a színigazgató választására, M. L. elleni csalásra, egy másik ügyvédnek abba való bevonására, a fogyasztási adó kijátszására vonatkozó előadásában a magánvádló jelleme ellen oly, az ügyhöz nem tartozó tényeket hozott fel, melyek elmondásának eltűrése a semmiségi panasz harmadik pontját indokolttá teszi, s annál is inkább, mert ezen a bizonyítás körébe nem tartozott tények felsorolásának folytatásától csak elkésve tiltatott el. 3. Hasonló tekintet alá esik a semmiségi panasz 4. pontjában a miatt emelt kifogás, hogy magánvádló erkölcsi tanúihoz oly kérdések intéztettek, melyek annak erkölcsisége ellen szólanak, mert az 1848. évi XVIII. tcz. 25. §-a szerint ki lévén zárva, hogy vádlott a panaszos fél erkölcsi magaviselete ellen tanuk kihallgatását követelhesse, e tiltó rendelkezés ellenére vádlottnak az elj. szab.