Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

99 vagy ajándékozott érdemeire való tekintetből, avagy különös megjutalmazásul tétetett: nyilvánvaló, hogy a felperes és a néhai gr. B. Camillo között állítólag létrejött jogügylet, ha az valósággal megköttetett is, nem tekinthető egyébnek, mint egy a felperes időnkénti 200 frttal való segélyezésére irányuló ajándékozási szerződésnek ; tekintve továbbá, hogy felperes a felajánlott eskün kivül magát a szóbeli szerződés létrejöttét sem képes mivel sem bizonyítani, s tekintve, hogy felperes saját beismerése szerint is a kérdéses jogügyletről Írásbeli szerződés nem köttetett ; csupán szóbeli ajándékozási szerződésből pedig az ajándékvevő kereseti jogot nem nyer, ezen jog mindig írásbeli okmány által lévén megállapítandó, az által, hogy néhai gr. B. Camillo felperes részére bizonyos időszakonkénti segélyt, állítólag szóbeli szerződéssel biztosított, arra alkalmas okmány hiányában örökösére, alperesitett gr. B Márkusra sem jog, sem kötelezettség nem háramlik. A most előadottakhoz képest tehát, tekintettel a kir. Curia 8095/74. és a 2522/75. sz. a. kelt elvi jelentőségű határozataira, miután azon vélelem áll fen, hogy ha az állítólagos szerződés — habár szóbelileg is, de valósággal létrejött — annak megkötésénél már csak az ügy természeténél fogva is, több egyénnek kellett jelen lenni, s igy valószínűnek nem vehető, hogy felperesnek más bizonyítékok megszerzése módjában nem állott, és miután továbbá a perben felhozottakból az eskü által bizonyittatni czélzott tények valószínűsége okszerűen nem következtethető, a bizonyítani kivánt tények döntő körülményeket amúgy sem képezvén, az eskü általi bizonyításnak hely adható nem volt, s igy felperes keresetével az ítélet rendelkező része szerint az ausztriai általános polgári törvénykönyv 938., 940., 943. és 955. §-ai alapján elutasítandó vala. (1887 június 13-án 1203. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Tekintve, hogy a perben előadottak szerint felperes keresete az alperes jogelődének nem a szolgálati időből származó valamely bérhátralékra vonatkozó kötelezettségén, hanem egyszerű nyugdijbiztositásra vonatkozó ígéretén alapszik, az elsőbiróság ítélete az az abban felhozott okokból helybenhagyatik. (1888 márczius 13-án 5584. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik 7*