Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)
12 1 zottan tudja, hogy mint vádlottak — M. Vályával soha sem — tehát a kérdéses éjjel sem volt bekísérve és elzárva. A mi a cselekmény minősítését illeti, kétségtelen, hogy vádlottak a tett elkövetésekor hivatalos szolgálatban voltak, beismerik, hogy a községi rendőri teendőket hivataluknál fogva fizetésért s megbízás folytán végzik ; vádlottak tehát a Btk. 461. §. szerint közhivatalnokoknak tekintendők; azt is beismerik vádlottak, hogy a panaszolt időtájban B. György ellen panasz vagy gyanú fen nem forgott; s igy ellene hivatalosan eljárni okuk nem volt; ezekből folyólag vádlottak, midőn B. Györgyöt személyes szabadságától ok nélkül megfosztották, hivatali hatalmukkal éltek vissza, miért is ezen cselekvényük a Btk. 193. §-ába ütköző személyes szabadság elleni vétséget képez ; tekintettel pedig arra, hogy B. György ugyanakkor a Btk. 195. §. 4. pontja alá nem vonható oly testi sértést szenvedett, melynek gyógyulása 3 hónapot vett igénybe, igy vádlottak ezen cselekménye a Btkönyv 301. §-ában irt súlyos testi sértés bűntettét képezi; miután azonban nem volt megállapítható, hogy az okozott egyes testi sértéseket vádlottak közül ki vagy kik okozták, a bántalmazásban pedig mindnyájan részt vettek : kellett cselekményüket a Btkönyv 308. §. szerint minősíteni, őket ezek alapján vétkeseknek, illetőleg bűnösöknek kimondani, s a bűnösségből folyólag, valamint a Btk. 311. §. alapján sértett személyi viszonyaihoz mérten magánjogilag kötelezni. A büntetés megállapításánál enyhítő körülményül vétetett vádlottak büntetlen előélete; ezzel szemben súlyosítóul a túlnyomó erővel és állatias kegyetlenséggel történt jogtalan bántalmazás, és ama köztudomású és ezen kir. tszék előtt is ismeretes, bár óvatosságuknál fogva ritkán bizonyítható körülmény, hogy a vádlottak-féle rendőrök, köznéven «Ivanics legények* majd minden hivatalos eljárása körül merülnek fel hasonló brutalitások, ugy hogy valóságos rémei a személyes szabadság és testi épségnek, mint ez a csak ezen ügyben kihallgatott Sz. János, Sz. Jánosné, Sz. András, K. János, ifj. K. Ferencz és D. Imre tanuk vallomásaiból is kitűnik. Ugyanezen vádlottak vádoltatnak még azzal is, hogy a B. György bántalmaztatása alkalmával B. Györgynén könnyű testi