Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)
63 tekintve, hogy habár a sértettnek a három vádlott általi együttes, közös és mindháromnak együttes akaratával elhatározott bántalmaztatása iránt kétely nem is forog fen : de másrészről nem állapitható meg az, hogy a legsúlyosabb sérülést tényleg okozott szúrást vádlottak közül melyik okozta ; tekintve a Btk. 70. §-át, mely szerint «tetteseknek tekintendők mindazok, kik a büntettet vagy vétséget együtt vagy közösen követték el» ; tekintve ezzel szemközt a Btk. 308. §-át, mely szerint «ha a súlyos sértés többek bántalmazásából származott, s nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt, mindazok, kik a bántalmazásban szándékosan részt vettek, két évig terjedhető börtönnel és különkülön 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők: a kiemelt tényállásnak a Btk. most megjelölt szakaszaihoz való viszonyítása folytán, mindenekelőtt azon megállapításnak szüksége merül fel: hogy az — tekintettel a büntetések közötti lényeges különbségre — a 70. §. rendelkezése alapján a 301., 30Z., esetleg 303. §. alá, vagy pedig a 308. §. alá foglalandó-e? Tekintve, hogy a 70. §-nak az az értelme, hogy azon esetben, ha a büntetendő eredmény okozására többen működtek közre akként, hogy tettes akarat mindegyikben meg volt és ezenfelül mindegyikük tettes cselekedetet is hajtott végre, habár egyikük sem hozta létre a büntetendő cselekmény valamennyi ismérvét kimerítő tettet, illetőleg eredményt, de mégis mindegyik a véghezvitt bűntettben megvalósult, az eredményben értékre jutott cselekedetét, tehát a bűntett ismérvei összeségének egyik alkatrészét foganatosította : ez esetben az ekként közreműködők mindegyike az együtt vagy közösen elkövetett büntetendő cselekménynek tettese, illetőleg tettestársa; tekintve, hogy a törvény rendszerében rejlő ezen megállapítással szemközt a Btk. 308. §-a kivételes és subsidiaríus törvényt képez; tekintve, hogy e szakasz kivételes és kisegítő természete már abból is kitűnik, hogy — habár jól megfontolt s nem mellőzhető érdeknél fogva — mint a büntetendő cselekmény okozóját rendeli büntetni azt, a kiről nemcsak az nem állapitható meg, hogy azon eredményt szándékosan vagy egyáltalán okozta légyen, ha-