Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

57 puszta átadással is átruházhassa (1887 márczius hó 26-án 6849. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik, s az első bíróság ítélete hagyatik helyben annak indokainál fogva és annyival inkább, mert a keresk. törvény 172. és 173. §-ai rendelkezésének összevetéséből kétségtelen, hogy névre szóló részvény tulajdona pusztán átadás által meg nem szerezhető, a miből következik, hogy névre szóló részvényekre nézve a tettleges birtok magában a tulajdon jogi vélelmét meg nem állapítja, és hogy felperes keresetével szemben alperesnek kizárólag a tettleges birtokra alapított védelme figyelembe nem vehető, s pedig annál kevésbé, mert felperesre a kérdésben forgó részvény tulajdonjoga végrehajtás folytán bíróilag lett átruházva, a minek ellenében alperes erősebb jogot bizonyítani meg sem kísérlett, sőt birtokának jogos voltát a törvény által megkívánt üres forgatmány sem támogatja. 24. Ha a váltón a lejárat ideje kellően kitöltve nincsen, a váltóbirtokos jogosítva van azt pótolni. (1888 márcz. 6-án 131. sz. a.) A szabadkai kir. tszék Hovard Boldizsár ügyvéd által képviselt özv. P. Anna felperesnek, Steiner Károly ügyvéd alperes elleni 400 frt s jár. iránti perében itélt: Alperes tartozik a Szabadkán 1885. évi augusztus 11-én 400 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 400 frt s jár. megfizetni, stb. Indokok: Alperes a minden lényeges kellékkel ellátott váltón levő aláírását nem tagadta, azon állítását pedig, hogy a lejárat (egy sor lithografiai irás teljesen olvashatlan) a megállapodás ellenére töltetett ki, felperes tagadásával szemben nem bizonyította, de különben is felperes egyszersmind váltóbirtokos is, ki a vtörvény 93. §. értelmében a váltót kitölteni jogosítva van. Nem foghat helyt alperesnek azon védekezése sem, hogy a váltó óvatalandó lett volna, mert a váltó az elfogadó ellen tétetett per tárgyává. A szakértői szemle, miután ez nem az aláírás valódiságának igazolására kéretett, mellőzendő volt annyival is inkább, mert a