Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

3i betét az alpereseket megilleti, ezen vallomás azonban pótesküvel nem egészíthető ki, mivel csak hallomáson alapul, de hogy ez tényleg ugy is volt, és hogy ez mily alapon és mily jogczimmel képezi a Sz. Mihály örököseinek tulajdonát, azt a tanú nem tudja, de azon körülmény, hogy a pénzt az örökhagyó helyezte el, és a kamatokat is ö vette fel a nélkül, hogy alperesek igazolnák, mikép azokat nekik megküldötte, megerőtleníti a tanúnak előadását, a főeskü általi bizonyításnak pedig a prts. 235. §-a szerint itt a fenforgó körülményeknél fogva a leltár 4. tétele alatt felvett 9 frt 14 krra vonatkozólag azért utasítja el, mivel alperesek nem bizonyították azt, hogy az O. névre szóló betét harmadik személynek tulajdonát képezi és ezen betéti könyvecske a hagyaték birtokában találtatván, teljes joggal vélelmezendő, hogy ez az örökhagyó tulajdonát képezte, és ebből kitűnik az, hogy M. Jánosnak szokása volt mások neveire betéteket elhelyezni, és ezzel némileg támogatást nyer az, hogy az előbbi betét is az örökhagyó tulajdona volt, — végre a leltár 31., 36. és 179. tételeire vonatkozólag azért utasítja el, mivel a 31. és 36. tételek a kínált eskümintába fel nem vétettek, ezzel beismerték felperesek azt, hogy ezekre Sz. Mária igényt nem tart, a 179. t. a. pedig érték egyáltalán kitüntetve nincsen, stb. (1886. okt 30. 4878. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokok : A törvényes öröklésnek útjában álló s felperes által érvényesíttetni kért B. a. okiratban foglalt jogügylet, mely okiratnak valódiságára Sz. Lajos, H. Ervin és Th. Lajos tanuk vallomása kellő bizonyítékot nyújtanak, az első bíróság helyesen tekintette Sz. Mihályra s illetve gyermekeire nézve öröklési szerződésnek, a mennyiben annak világos tartalma szerint M. János és Sz. Mihály azon megállapodásra léptek, hogy Sz. Mihály saját gyermekei vagyonának haszonélvezetében M. Jánost ennek életfogytáig hagyja s erre gyermekeit is kötelezi ; M. János viszont elhalálozása esetére, vagyonának általános örököseivé Sz. Mihályt illetve gyermekeit nevezi ki. Azon körülmény, hogy Sz. Mihály a kérdéses szerződésben gyermekei vagyonáról rendelkezett s másrészt M. János részéről