Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

10 mazványának készítőjére vonatkozik; tekintve, hogy azon körül mény, vajon ki szerkesztette és fogalmazta a kérdéses végrendeletet, sem ennek érvényességére, sem pedig a jelen per elbírálására befolyással nincs: az 1876: XVI. t.-cz. 10. §-ának alkalmazása jelen esetben helyt nem foghat. Tekintve továbbá, hogy az előlegesen, ugy a per folyama alatt ismételve kihallgatott tanuk egyöntetű, hit alatti vallomásával perrendszerüleg bizonyittatott, hogy végrendelkező Ph. Pál a megtámadott végrendeletet együttesen jelen volt tanuk jelenlétében végső akaratának jelentette ki, s azt ennek nyilvánítása után ugy ö maga, valamint az együttesen jelen volt tanuk, saját kezűleg aláírásaikkal ellátták, a végrendelet az 1876: XVI. t.-cz5. §-a megkívánt minden kellékkel el lévén látva, ugyanaz érvényben fentartandó, és felperesek az ennek érvénytelenítésére irányzott keresetükkel elutasitandók voltak. Azon körülmény, hogy a végrendeleti tanuk, V. József kivételével, a végrendeleti záradékot el nem olvasták, ennek érvényességén mitsem változtat, mert ennek érvényességét megállapítja az, hogy azt végrendelkező jelenlétükben végakaratának jelentette ki, sajátkezüleg aláirta, valamint az, hogy ugyancsak a végrendelet a kellő számú tanuk aláírása által van megerősítve, s mert a tanuk folyó évi április hó 29-én kelt vallomása szerint további vallomásaik tartalma, a végrendeleti záradékot pótolja. A kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A megtámadott végrendelet külalakjára nézve az 1876. évi XVI. t.-cz. 5. §-a rendelkezésének megfelelvén, s felperes ezen végrendelet valódiságát kétségbe nem vonván, felperest terheli a bizonyítás a tekintetben, hogy ezen végrendelet alkotásánál a törvényes szabályok mellőztettek. Felperesnek az 1876. évi XVI. t.-cz. 10. §-ára alapított kifogása a végrendelet érvényét nem rontja le, mert az emiitett szakasz intézkedése csak a végrendelet Írójára, azaz leírójára s nem a végrendelet készítőjére, fogalmazójára vonatkozik; V. József és V. Nándor tanuk pedig megerősítik a felperes részéről egyébként kétségbe sem vont azon tényt, hogy a végrendeletet V. József tisztázta le, s így az örökhagyó által elfogadott végrendeletet ezen tanú és nem a végrendeleti örökös irta.