Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

205 hogy sem a gyilkos kezek a nyakról el nem mozdultak, sem a nyak mozdítása által a gyilkos ujjak támpontja meg nem változott — könnyebben érthető egy strangulatio által előbb eszméletlenné tett egyénnél, mint a 3-ik kimondás szerint egy még teljes öntudatánál levőnél ... A felülvizsgáló orvosi kar ama véleménye teljes világot vet az előbb csoportosított bizonyítékokra s ezek alapján arra, hogy vádlottak második beismerése felel meg a valóságnak, annál inkább is, mert, a mint az orvoskari vélemény is zártételében megjegyzi, a harmadik vallomás ellen van az a lélektani megfontolás is, hogy az, a ki csak emberölés tudatában van, nem fogja önmagát és mást szándékos gyilkossággal vádolni, a mint ez a második kimondásnál történt. A fentebbi okok alapján tehát bizonyítva lévén az elkövetett bűncselekménynek több napon át történt előzetes megfontolása és elhatározása, vádlottak cselekményét a btk. 278. §-a szerint kellett minősíteni. A kir. ügyész a vádlottakat a btk. 70. §-a szerint mint társtetteseket indítványozta a gyilkosságban bűnösnek kimondatni s valóban ezen kir. Curia a gyilkosság eseteinél mindazokat társtetteseknek tekinti, kik a meggyilkoltra a meggyilkolás alatt kezet tettek, ha együtt működésük következménye volt a halál, azon az utóbbi feltételt szigorúan megkívánta és megkülönböztette minden esetnél, s ha a halál elkövetésére maga a cselekmény kiegészítő befolyást nem gyakorolt, ekkor csak a bünrészességet állapította meg. A fenforgó esetben I. r. vádlottnő felemelte agg anyósa fejét, a mint a hurkot nyakába vetette, öt kezével és a strangulatióval egyszerre fojtotta meg az orvosi megállapítás szerint, s igy II. r. vádlottnő segédkezése feleslegesnek tünt fel, miután a cselekmény a nélkül is épugy végrehajtható volt, minthogy annak elkövetése alatt az agg nő tehetetlen álmából ébrenléthez s önvédekezéshez nem juthatott; igy tehát az, hogy a halál az együttes közreműködés eredménye lett volna, ez esetben megállapítható nem lévén, II. r. vádlottat csakis a bünrészesség terheli. A büntetés megállapításánál tekintetbe vétetett vádlottak rovatlan előélete, II. vádlottra nézve a csábittatás. — Első r. vádlottra nézve lényeges enyhítő körülményt képez, hogy ö tanuk vallomása szerint anyósát kellő figyelemmel gondozta s annak daczára utóbbi időkben ki volt téve gyakori czivódásainak s