Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)
190 illetheti meg. A döntő körülményeket tehát ezen tényállás képezvén, az alperes által megkínált és felperes által elfogadott főeskü felperesnek ily értelemben volt megitélendő, de felperesnek az 54. szekér széna értékére becslő eskü is volt megitélendő, mert habár felperes ezen szénát 44 frton vette meg, tekintettel arra hogy alperes már maga azt állítja, hogy a szénát, mely 108 frtra volt becsülve, 145 frtért adta el, kétségtelen, hogy az 54 szekér széna a 44 frt vételárnál többet ért, mely értéket, minthogy a széna nincs meg többé, Bruksa községben pedig piaczi árjegyzék nem vezettetik, ezek is felperes becslő esküjével állapithatók meg. Ezek szerint tehát felperest vagy 54 szekér széna természetben, vagy ennek 216 frt értéke illetné, mivel azonban felperes az eskü letétele esetére is keresetét önként 174 forint 70 krra apasztotta, alperest az eskü letétele esetére 216 frt érték helyett csakis 174 frt 70 kr. erejéig lehetne marasztalni, ellenben az eskü le nem tétele esetére alperes 6 frt by krban azért volt marasztalandó, mert ezen esetekben azon állítását kellett elfogadni, hogy a széna 145 frtot ért és hogy a széna egyharmada alperest illetvén s kétharmadból alperes felperesnek 90 frtot átszolgáltatván, többletként csakis 6 frt 67 kr. mutatkozott. Valamint a becslő eskü le nem tétele esetére is a széna értékét 145 frtban kellett elfogadni, a felperes főesküjétől feltételezetten alperest ezen összeg megtérítésére kellett kötelezni, stb. (1886. jun, 27. 3403. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: A per adataiból kitetszőleg a kereseti követelés alapját ama körülmény képezi, hogy az R. Mór ellen foganatosított árveréskor peres felek közt oly megállapodás jött létre, miszerint alperes a végett, hogy felperes sikerrel árverelhessen, árverelni nem fog. Minthogy azonban ily megállapodás, illetve tilos összebeszélés folytán keletkezett szerződések nyilván a jóhiszemű hitelezők megkárosítására irányulnak s e szerint mint az erkölcsi fogalmakba ütköző (causa turpis) bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául nem szolgálhatnak. (1887. ápr. 19. 38603. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik.