Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

ióo vele közvetlen szerződő fél, vagy ennek jogutóda ellen olyan kifogásokat is tehet (vrt. 92.), melyek a váltójogból nem erednek, de köztük létrejött valamely megállapodáson alapulnak, ennél fogva alperes jelen perben bizonyítás esetén azzal sikerrel védekezhetik, hogy a váltó kibocsátása és forgatása által vállalt váltójogi kötelezettség daczára, felperessel szemben őt fizetés nem terheli. Felperes a fenébb érintett váltókönyv felmutatását ellenezvén, annak bíróilag megszemlélése nem volt elrendelhető, mert felperes keresetének alapul a kérdéses könyv nem szolgál és olyan bizonyíték előterjesztésére, melyet maga használni nem kiván, nem szorítható. A felhívott és kihallgatott tanuk közül G. G. vallomása a per eldöntésénél figyelembe nem jöhet (prdts. 192. §. e) pontja), mert az általános kérdések 7. pontjára adott válasza szerint, a bizonyító alperes ellenfelével, tehát felperessel perben áll és mert felperes ellene kifogást tett. St. E. tanú vallomása ellenben a perben bizonyítékul elfogadandó volt, mert felperes a tanúvallomások feletti észrevételezés alkalmával ezen tanú ellen is tett ugyan kifogást az alapon, hogy vele perben áll, de ezen körülmény valóságát alperes tagadásával szemben mivel sem igazolta. St. E. tanú, ki az érsekújvári takarék- és hitelintézetnél könyvvezetői minőségben volt alkalmazva és ki tudomását az általa vallott körülményekre nézve az emiitett intézet könyveiből szerezte, határozottan vallotta, hogy a kereseti váltó csak szívességi váltó, melyet P. J. csak szívességből s a nélkül, hogy arra értéket kapott volna, bocsátott ki és forgatott a nevezett intézet részére. Tekintve, hogy a tanú által vallott eme körülmény perdöntő, mert ha alperes az intézetnek a kereseti váltót csak az intézet üzleti czéljaira felhasználásul csupán szívességből adta át kibocsátói és forgatói névaláírásával ellátva, ez esetre felperes a váltóösszeget alperestől követelni jogosítva nincs, miután a dolog természetéből következik, hogy a szívességet teljesítő egyén a szívességet igénybe vevő irányában csak formailag látszik kötelezettségben állani, a szívességet igénybe vevő azonban az ily váltót a vele csak formailag kötelezectségben állónak ellenérték kiszolgáltatása nélkül köteles visszaadni, ezen tanúvallomást ennél fogva esküvel kiegészíthető részbizonyitéknak elfogadni s