Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

i55 alperes elleni végrendelet érvénytelenítése s törvényes örökség iránti perében itélt: A néhai Sz. Mihály által 1880. évi január 12-én tett végrendelet félretételével, a gerényi 32. sz. tjkvi ingatlanoknak s az ehhez tartozó g—i 190. sz. tkvi erdő- s legelőilletménynek, továbbá a g—i 104. sz. tkvben foglalt szöllönek néhai Sz. Mihály nevén álló fele részére, továbbá az Sz. Mihály hagyatékaként leltározott 250 frt ingóságokra felpereseknek, mint néhai Sz. Pál oldalági örököseinek törvényes örökösödési joguk megállapíttatik, kötelesek azonban felperesek a hagyaték terheként feltüntetett 60 frtnak kifizetését eszközölni. Felperesek a fentebb megjelölt telekkvi ingatlanoknak özv. Sz. Mihályné javára már bekebelezett részeire irányzott keresetűkkel el utasíttatnak. Indokok: Az 1876. évi XVI. tcz. 1. § ának 6. pontja szerint az esetben, ha a magánvégrendelet az örökhagyó által nem sajátkezüleg íratott, annak érvényességéhez 4 tanú általi elöttemezés szükségeltetik. Ugyanezen törvény 6. §-ának intézkedése szerint pedig a végrendelet érvényességéhez még megkívántatik, hogy végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, s ennek megtörténte az okiraton is igazoltassék. Minthogy pedig a néhai Sz. Mihály által 1880. évi január 12-én, tehát a fentebb felhívott törvény életbe lépte után tett végrendeletét csak 3 tanú előttemezte ; minthogy továbbá ezen végrendeleten a felhívott törvény 6. §-ának ellenére nem igazoltatik, hogy az örökhagyó a kérdéses okmányt saját végrendeletének jelentette volna ki : ez okokból a törvény világos rendeleteinek meg nem tartásával szerkesztett végrendelet külkellékek hiánya miatt félreteendö volt. Nem lehetett ugyanis figyelemre méltatni felperesnek a végrendelet érvényességére vonatkozólag tett azon védekezését, hogy a félretétetni kért végrendelet mint kiváltságos tekintendő, s mint ilyennek érvényességéhez két tanú általi előttemezés is elégséges, mert bár igaz ugyan, hogy örökhagyó Sz. Mihály a félretétetni kért végrendeletében csakis neje, felperes javára végintézkedett, de az ily végrendeletek a felhivott törvény 32. § ának rendelete szerint külkellékek tekintetében csak az esetben birnak érvényességgel, ha azokat a végrendelkező egész terjedelmében irta és aláirta; mely