Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

io8 alapját képező döntő ténykörülmény igazolására félbizonyiték szolgáltatott: arra t. i., hogy a Tornaalján 1877. ápr. 9-én létrejött E. a. adásvevési szerződés csak színleges volt, hogy az akkor történt kötésnek tárgya nem adásvétel, hanem 200 frtnak kölcsönadása és vétele volt s hogy ugyanazon alkalommal néh. V. László mint egyik szerződő fél azon komoly és határozott Ígéretet tette, miszerint a kérdésben forgó otrokocsi ingatlan javakat a kölcsönözött 200 forint megfizetése esetén visszabocsátja s hogy ehhez képest a szerződést érvényesíteni nem is kívánja; ezen ténykörülményre nézve tehát a tanúvallomás által nyújtott és alperesi részről meg nem erőtlenitett félbizonyiték kiegészítésére a póteskü a pprts. 236. §. értelmében megítélendő volt. Minthogy azonban a kereshetőségre nézve, arra nézve t. i., hogy az ingatlanok visszabocsátása nem csupán özv. Sz. Gusztávnénak avagy minden gyermekének, hanem bármelyik egy gyermeke részére is igértetett: a tanúvallomás a határozottságot nélkülözi s mint ilyen félbizonyitékot sem képez, ennélfogva ezen a kereshetőségi jogra vonatkozó kérdés eldöntésére a főesküt a kereseti állítás értelmében meg kellett ítélni, tekintettel pedig arra, hogy a bizonyítandó ténykörülményről sem Sz. Janka, som alperesek nem bírnak közvetlen tudomással, a felperesi részről felajánlott eskü a pprts. 225. és 235. §-ai alapján a saját tényében forgó és a dologról közvetlen tudomással biró özv. Sz. Gusztávné által leteendőnek volt megítélendő. Az eskü letétele által néh. V. Lászlónak az ingatlanok visszabocsátására nézve tett ígérete bizonyítva leend, valamint a kereshetőségi jog is megállapíttatik. Alpereseknek azon állítása, hogy néh. V. László a 200 frt összegen kívül özv. Sz. Gusztávnénak ezt megelőzőleg még 300 frtot is adott kölcsön s hogy ezen összeg kamatjába adattak néh. V. László használatába az ingatlanok : felperesi tagadás ellenében annál kevésbé foghat helyt, mert a tanúvallomás és alperesek viszonválaszbeli beismerésük szerint a 300 frt a lőkösházi ingatlanokra adatott kölcsön, ezen ingatlan pedig megitélve nem lévén, ezt állítólag terhelő 300 frt sem képezheti ezúttal kérdés tárgyát. Hogy a P.-féle követelés fejében néh. V. László örökösei 600 frton felüli összeget fizettek volna özv. Sz. Gusztávné helyett: felperesi tagadás ellenében