Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

344 kellett menteni vádlottnőt az ellene emelt vád alól azért, mert tény az, hogy ö mint vagyontalan napszámosné kénytelen volt férjének ételt vinni s igy gyermekeit magukra hagyni s miután ez alkalommal mindössze egy félórányira esö helyre távozott el, feltehette, hogy gyermekei ez időre sokkal nagyobb biztonságban leendenek a bezárt házban, mintha őket szabadon hagyja. És épen azon okból mulasztotta el ez alkalommal a máskor rendesen betartott elövigyázatot, hogy gyermekeit szomszédaira bizta, mert azt gondolta, hogy oly rövid idő alatt nem történhetik szerencsétlenség, de különben ez alkalommal is elővigyázó volt annyiban, hogy az ajtóforditót az esetre, ha mégis szükség lenne rá, a szomszédok által ismert helyre tette. Ily körülmények között figyelembe véve azt is, hogy a kihallgatott tanuk vádlottnöt mint gyermekeit szerető gondos édes anyát tüntetik fel, nem tekinthető a létrejött eredmény a vádlottnő gondatlansága következményének, hanem egyedül szerencsétlenségnek, a melyért őt büntetni nem lehet. (1886 július 6-án 8963. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy N. Istvánné a Btk. 290. §-ába ütköző és a szerint büntetetendő emberölés vétségében bűnös, és ezért a Btk. 92. §. alkalmazása mellett 5 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott az által, hogy koruknál fogva önmagukkal tehetetlen kis gyermekeit a szobába bezárva magukra hagyta minden felügyelet nélkül, és a nélkül, hogy szomszédait a felügyeletre az alkalommal felkérte volna és ezen gondatlansága által két gyermekének halálát okozta, kik a gyufával játszva tüzet gyújtottak és a keletkezett füstben megfuladtak : a Btk. 290. §-ában meghatározott emberölés vétségében vált bűnössé, miért is őt abban bűnösnek kellett kimondani és tekintettel a jelen esetnél fenforgó túlnyomó és nyomatékos enyhítő körülményekre, jelesül vádlott feddhetetlen előéletére, hogy a vizsgálat adatai szerint a leggyengédebb anyai szeretetben részesitett gyermekei elvesztése által különben is már súlyosan bűnhődött, végre a gondatlanságnak a fenforgó szegénység és a kenyérkereset kényszerűsége által indított kisebb mérvére, őt a Btk. 92. §. alkalmazása mellett az. ítéletben kitett büntetésre ítélni kellett. (1887. október 5-én 31203. sz. a.)