Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

333 kirendelt gondnok, kívánja az emiitett összeget alperes ellen megítélni. Alperes a per folyamán beismerte ugyan, hogy atyjától hozománya fejében egy szőlőt és egy darab szántóföldet kapott, de egyúttal azt is kijelentette, hogy mindkét ingatlant később visszaadta s azok közül a szőlő néhai W. Imre által P. Józsefnek eladatott, a szántóföld pedig, mint apai hagyaték, osztály tárgyát képezte, s az egyezség alapján fele részben alperes, fele részben örökös társa W. József tulajdonává lett. Az 1868. évi LIV. törvényczikk 163. §-a szerint a beismerés teljes tartalma szerint elfogadandó, tehát alperes beismerérével szemben felperesnek kellett volna bizonyítani akár azt, hogy az ingatlanok megmaradtak alperes birtokában , akár pedig azt, hogy alperes azok egyenértékét, illetve vételárát néhai W. Imrétől vagy mástól megkapta, de azt, valamint azon állításának valódiságát, hogy alperes a végrendelet kiállításakor a 775 frt érték átvételét beismerte volna, felperes be nem bizonyította Ezen felül a kihallga tott tanuk közül P. József, H. József és F- János vallomásai is támogatják alperes előadásának valóságát; mig azt, hogy a szántó föld a hagyatéki ingatlanok között van s osztály tárgyát képezte, a hagyatékra vonatkozó iratok igazolják. Az, hogy alperesnek örök ségi osztályrészére nézve atyja életében lett kielégítése a végrendeletben is fel van említve, nem képez bizonyítékot alperes ellen, mert a végrendelet kiállításának tanuk által előadott ama körülményei, hogy a tanuk nem voltak mind együtt jelen és a végakaratot nem W. Imre nyilvánította ki, hanem W. József előadása alapján lett a végrendelet írásba foglalva, a végrendelet tartalmának valódiságára nézve kételyt engednek meg; mert továbbá a hagyaték tárgyalása alkalmával ugy az egyik érdekelt örökös: W. József, mint az egyik végrendelkező özvegy W. Imréné a bíróság előtt beismerték, hogy a végrendelet azon állítása, mintha alperes 775 frtot hozományul kapott volna, nem felel meg a valóságnak. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1887. febr. 22. 301. sz.) A kir. Curia. A kir. ítélő táblának ítélete helybenhagyatik. Indokok : Mert a végrehajtásilag alperes ellen lefoglalt állítólagos követelés a végrehajtást szenvedett és alperes közt az apai örökségre nézve létrejött és foganatba ment osztályos egyezség kiigazítása iránt támasztható igényre van alapítva.