Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

33i már kikapta, valamint hogy alperes a per során maga beismerte, miszerint férjhez menetele alkalmával egy 400 frt értékű szőlőt és egy 300 értékű szántót valóban megkapott és e szerint testvérje ellenében már is akkor nevezetes előnyben részesült. Ehhez jön, miszerint S. Ferenczné és K. Mór kifogástalan tanuk előtt beismerte, hogy járandóságát már atyja életében megkapta, hogy szülei és testvérjének a végrendelet készítése alkalmával e részben tett nyilatkozata ellen a tanuk szerint kifogást nem tett, végre hogy az eddig még nem érvénytelenített végrendelet szerint is járandóságát már végleg és teljesen kikapta. És ha még tekintetbe vétetik, hogy maga az osztály oly időben történt, midőn a hagyatéki iratok tanúsága szerint végrehajtást szenvedett rablás miatt vizsgálat alatt állott, valamint hogy egyidejűleg tömeges hitelezői is feltámadván, igényüket szintén érvényesítették és e szerint a hagyaték teljes kimerülése volt kilátásban ; ha továbbá figyelemre méltattatik, miszerint alperes végrehajtást szenvedett testvérje és e szerint legközelebbi rokona: az osztályegyezség szinlegessége, ugy annak azon czélja, miszerint éle a hitelezők kijátszására van irányulva, nyilvánvaló, hogy az érvényben csak azon igényekre nézve és csakis azon tétel erejéig maradhat, melyet alperesnek, mint fele részben osztályos testvérnek a törvény biztosit, a mig viszont mindaz, melyre nézve a jogszerűség nem igazolható, testvérje tömegének visszaadandó. Ennek megállapithatása tekintetéből már kiemeltetett, hogy alperes a tényleges hagyatékban testvérjével egyenlően osztozott és hogy járandóságát itt teljesen kivette. Midőn tehát ennek ellenében elismertetett, hogy előzőleg 700 forint értékű ingatlanokat kikapott, a kifejtettekből önként folyik, hogy annak fele, mint a rendes járandóságot felező összeg, testvére tömegének visszajár. Visszajár ez pedig nevezetesen azért, mert arra jogczim egyáltalán nem igazoltatott, és mert 200 frt kivételével a többire nézve sem be nem győzetett, miszerint annak ellenében testvére ellenértéket kapott, sem végre a törvényes vélelem ellenében az, miszerint a kérdéses két ingatlannak az apai vagyonba történt utólagos visszaszállása ingyenesen és ellenszolgálmány nélkül történt. Nem lehetett pedig ezen két utolsó körülményt igazoltnak tekinteni azért, mert az e tekintetben felhívott tanuk vallomásai,