Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)
326 Mindezeknél fogva alperest, mint a panaszlott kár okozóját a kárvallott felperes részére a beigazolt 160 frt kárösszeg s jár. erejéig elmarasztalni kellett. (1886. nov. 29. 3071 sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : A felebbezett Ítéletet megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A debreczeni m. kir. pénzügyigazgatóságtól 1895. sz. a. beérkezett vizsgálati iratok tanúsága szerint, a dohánycsempészet által elkövetett kihágás miatt, felperes ellen folytattatott a vizsgálat és e vizsgálat annak következtében szűnt meg, hogy felperes önként lefizette az egyetértöleg megállapított 160 frt 50 kr. pénzbírságot. Ha tehát valónak is vétetik az az előadása, hogy a pénzügyörök által az ö pajtájában talált 162 zsinór dohány nem az ő tulajdona volt, hanem az alperesé, kártérítési kereshetőséget javára alperes ellen még akkor sem lehet megállapítani, mert akkor, ha a felek tiltott cselekményben közösen vannak érdekelve, a tiltott cselekményből kifolyólag egymás ellenében jogokat bíróság előtt nem érvényesíthetnek. Felperesnek ama keresetbeli előadása pedig épen nem jöhet figyelembe, hogy ő alperesnek kérelmére adta volna át nevezett egyénnek dohányraktárát és hogy a szóban levő dohánycsempészetnél teljesen ártatlan, mert első előadásával merőben ellenkezik a pénzügyőri hatóság előtt 1881. márcz. 17-én tett vallomása, az utóbbi pedig figyelmen kívül hagyandó felperesnek ama ténye folytán, hogy ő a bár egyezségileg megállapított bírságot maga elfogadta. (1887. ápr. 5. 6721. sz. a.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélő tábla ítélete azon indoknak, mintha akkor, midőn a felek valamely tiltott cselekményben közösen vannak érdekelve, a tiltott cselekményből kifolyólag egymás ellenében jogokat a bíróság előtt soha sem érvényesíthetnének — mellőzésével, egyéb felhozott indokainál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert az 1395. sz. a. pénzügyőri iratok között fekvő vallomása szerint felperes maga is dohánytermelő lévén, tudomással bírt arról, hogy a kincstár részére szállitni kellett, sőt pénzügyőrileg már lezárolva is levő dohányt alperesnek más helyre átszállítani nem szabad. Midőn tehát a jobb tudomása ellenére saját állítása szerint pajtáját dohányelrakásra alperesnek mégis átengedte, a dohány-