Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

28; 3. §-ában kitett kellékeknek megfelel és felperes mint annak tulajdonosa, jogainak fentartása tekintetéből, az emiitett törvény 4.1—43. §-aiban körülirt feltételeknek meg is felelt. Alperesek részéről, ugy a váltónak megóvása köriili eljárás, valamint annak alakja s illetőleg szövege ellen beadott kifogásaiknak törvényes alapja nem lévén, azok ezen esetben egyszerűen mellőztetnek, mert az által, hogy az óvás felvételekor a váltó az intézvényezettnek nem annak lakásán, de hivatali helyiségeiben bemutattatott, tekintve azon körülményt, hogy ezen bemutatás az 1876. évi XXVII. tcz. 43. §-a rendelte telep helyén foganatosíttatott, jogsérelem egyáltalában, annál kevésbé pedig az itteni alperesek ellenében, el nem követtetett, minthogy ezek részéről nem is állíttatott, hogy a kereseti váltónak fedezetére, netáni fedezetet bárhol is nyújtottak volna. A kifogásoknak ez iránybani alaptalanságánál fogva, az ez irányban tervezett tanúkihallgatás egyszerűen mellőzendő volt. Úgyszintén birói figyelmet nem érdemel alpereseknek a váltórendeletnek törvényellenes állítólagos kitöltésére vonatkozó kifogásuk sem, már csak azért sem, mert azon korlátok és feltételek, melyek a kereseti váltónak kitöltésekor az illető tulajdonos részéről megtartandók voltak, a per folyama alatt elősorolva nem lettek; azoknak elősorolása nélkül azonban az e tekintetbeni korlátoknak törvényességét megbírálni nem lehetett. Ilyen körülmények közt a jogvélelem felperesnek mint váltótulajdonosnak azon állítása mellett szól, miszerint az illető váltó a rendelvény helyének a felperes és váltótulajdonos által leendő üres hely kitöltésére hagyatott és ezen körülmény támogattatik még az ez irányban hit alatt kihallgatott tanuknak vallomása által is, kik közül R. Kálmán a rendelvény helyének kitöltési módján részletesen előadta és annak az itteni felperes s illetőleg megbízottja általi eszközlését állítja; G. Gyula és H. Ferencz azonban megerősíti, miszerint G. Ábrahám forgatónak bemondása szerint az illető váltó az itteni felperesnek tulajdonában az általa leirt alakban jutott; és végre H. Ferencz tanú által megerősíttetik, miszerint dr. E. Simon egyik alperes a váltónak rendezését s illetőleg fizetését már a váltónak történt megóvása után is megígérte, s akkép minden annak tekintetbeni érvényét