Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

2.6 sai elvettetnek, ezen törvényszék birói illetősége megállapíttatik s felperes keresete felett a per felvételére ujabb határidő .. kitüzetik, stb. Indokok : Alperesnek a birói illetőség elleni kifogása azon okból vettetett el, mert az 1868. évi XXIX. tcz. 31. §. szerint a felperesi kereset tárgyát tevő szőlődézsmaváltság tőkéje utáni 5 százalék kamatok a váltság-kötelezettek által a váltság-jogositottak részére azon állampénztárba fizetendők, melybe a törlesztési járadékokat fizetni tartoznak; ezen járadékok pedig azon törvényczikk 7. §. 2. bekezdése szerint az ország rendes adóközegei által az országos adóval együttesen hajtandók be s a váltság-jogositottak részére haladéktalanul kiszolgáltatandók ; minthogy ezen országos adóközegek vagyis királyi adóhivatalok, melyek által felperes részére a váltságtöke-kamatok a keresethez csatolt jogbiztositó megállapító határozatokra vezetett nyugták szerint az 1870. illetve az1 1872. évig fizettettek, nagyobb részben Zemplénmegye területén feküsznek s igy a kötelesség teljesítése a dolog természeténél fogva az alulirt kir. tszék birói hatáskörébe tartozó helyekre is esvén, felperes jelen, a szőlődézsmaváltsági tőkék után járuló kamatok iránt támasztott keresetét az 1868. évi LIV. tcz. 30. és 35. §. szerint ezen kir. tszékhez beadni jogosítva és erre nézve az alulirt kir. tszék birói illetősége a most hivatkozott §. értelmében megállapítandó volt. Alperesnek a birói hatáskör elleni kifogását pedig azért kellett elvetni, mert ilyennemű kifogásoknak a polgári perrendtartás szerint külön állólag nincsen helye s az hivatalból lévén megbírálandó, minthogy pedig alperes az ellene támasztott követelésekre nézve mint más magánszemély tekintendő és oly törvények, melyeknél az 1868 : LIV. tcz. 35. és 52. §. szerint a rendes birói illetőségtől eltérésnek lenne helye, fen nem forognak ; minthogy végre alperesnek kifogásaiban tett, azon különben is felperesi tagadással szemben be nem igazolt állítása, hogy a per tárgyát tevő 5 százalék kamathátralékoknak közadók módjára behajtása csupán a m. kir. pénzügyminisztériumnak méltányossági indokból eredő elhatározásán alapul s igy a felperesi keresetnek elbírálása nem a birói per útjára, de csakis a közigazgatási útra tartozik, mint a fentebb hivatkozott 1868: XXIX. tcz. 7. és 31. §-ai által