Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

15 elszakadva volt, minden kételyt kizáró jogi bizonyossággal be van bizonyítva; valamint kétségtelenné van téve az is, hogy D. Sándor ezen végzetes idő alatti távollétét, illetőleg hollétét és müveletét semmivel sem igazolta. Mint kiváló figyelmet igénylő körülmény emelendő ki még: hogy eltekintve G. Jusztinnak rövid ideig tartott, minden támpont nélküli letartóztatásától, az egész bűnvádi eljárás alatt a legtávolabbi gyanú sem merült fel, a legkisebb jelenség sem mutatkozott, a melyből az őröknek fentebb kiemelt eltávozásától fogva másnapig akár S. Mijának a korcsmahelyiségből való kimenetelét, akár másnak a korcsmába bejutását és S. Mijával érintkezését következtetni lehetne, mint a kit a már eddig felhozott adatok is terhelnek s a kire a további adatok is terhelőleg utalnak. Ha ezekhez adatik : 1. S. Szávának, a megölt S. Mija u éves fiának, habár koránál fogva esküvel nem erősíthetett, de számtalan körülmény összetalálkozásával szorosan támogatott, semmi által meg nem gyöngített vallomása, a ki mint a véres tett szemtanuja ugy a vizsgálóbíró, valamint a folytatólagos végtárgyalás alkalmával határozottan vallotta, hogy az ablakon át látta, midőn D. Sándor a fejszével atyja fejére ütött, és atyját leütötte; valamint azt is állította, hogy őtet D. Sándor az esetre, ha a történtekről szólani mer, agyonütéssel fenyegette; 2. S. Mijánénak ugy a vizsgálóbíró előtt, valamint mindkét végtárgyaláson tett, arra nézve egyező vallomása, hogy férjét 1886. febr. 4-ike éjjelén D. Sándor ütötte agyon, hogy a megölést követő nap viradatkor — febr. 5-én — D. Sándor eljött hozzá, s azt mondotta, hogy «majd én rejtem el a hullát» ; azután feldarabolta azt, egyes részeit elvitte, a megmaradt részeket pedig a kályhába rakta és tüzet rakott abba» ; 3. P. Mita és B. Zsivkó tanuknak egyező vallomása, a kik a bűntett véghezvitelét követő napnak esteli 7—8 órája között a S. Mija-féle korcsmaépületben — a hol ez megöletett s a hol feldarabolt hullájának legnagyobb része az időben az egyik szobában még elhelyezetlenül hevert, — létező olvasókör helyiségeibe menni akarván, S. Mijáné különböző ürügyek alatt nem eresztette be őket;