Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

64 forgó vagyoni viszony rendezése tétetett per tárgyává, hanem a felperesnőnek állítólagos kizárólagos tulajdonát képező s személyére nézve nélkülözhetlen tárgyak kiadatása képezi a kereset tárgyát; ezek szerint tehát a jelen perbeli eljárás az 1881 : LIX. törvényczikk 39. §. cj pontja alapján megsemmisíthető nem volt s minthogy a per tárgya 500 frt értéket tul nem halad s ez irányban az első bíróság ítélete nem is felebbeztetett: a másodbiróság ez ügyben érdemleges határozat hozatalára utasítandó volt. 30. Vendéglős megtartási joga. (1887 január 27. 5198. sz. a.) A pozsonyi kir. járásbíróság: Alperes köteles felperes részéről 165 frt nVa kr. lefizetése ellenében 27. alatt csatolt jegyzékben megjelölt ingóságokat felperesnek átadni, esetleg azok egyenértékét, 500 frtot, felperesnek megfizetni. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Alperes beismeri, hogy a 2'/. alatti jegyzékben foglalt ingóságokat a yl. alatti számla szerint 697 frt 93 kr. erejéig fenálló követelésére nézve részben törvényes, részben zálogkép visszatartotta. Törvényes zálogjoga alperesnek csakis azon követelésére lévén, mely lakbér után merült fel; minthogy ebből felperes a 86. és 87. számú szobára eső 110 frtot, a 71. számú szobára eső 110 frt 25 kr. lakbérnek pedig felét, vagyis 55 frt 121 2 krt, tehát összesen 165 frt J272 krt mint tartozását fenállónak beismeri, minthogy azon körülményből, hogy kiskorú felperes bizonyos G. Ödön cs. és kir. hadnagygyal a kérdéses szállodában szomszédságban lakott és a 71. számú szobát hol az egyik, hol a másik rendelte meg, egyetemleges kötelezettség nem származik, minthogy alperes azt, hogy számlakövetelésének többi részére nézve, melyre a törvényes zálogjogot igénybe nem veheti, a kérdéses ingóságok neki felperes részéről kézi zálogkép átadattak volna, nem igazolta, erre vonatkozólag kihallgatott tanúi mi bizonyítékot sem szolgáltattak, minthogy azon körülmény, hogy kiskorú felperes azon bizonyos G. Ödönnel a kérdéses ingóságok rendeltetését illetőleg egymás közt hogy állapodtak meg, ezen per eldöntésére