Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

56 valamint az, hogy a tettet ki követte el, igazolva lévén, jelen ügy elbírálásánál döntő körülményt a tett minősítése képez. A kir. büntető tszék V. Lajost a vizsgálat során felmerült gyanuokok alapján a Btk. 301. §-ába ütköző és a 306. §. szerint minősülő súlyos testi sértés büntette miatt helyezte f évi 1706. sz. a. végzésével vád alá, a kir. ügyész azonban ez irányban a vádat a végtárgyalás befejezése után elejtette és csupán a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétsége miatt (.*melt vádat. Miután azonban a végtárgyalás során arra nézve, hogy ö ezen sértést J. Mihályon ölési vagy testi sértésre irányuló szándékkal ejtette volna, bizonyíték fel nem merült, mert a kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása szerint vádlott és J. Mihály egymással a legjobb viszonyban voltak, és H. Veron tanú vallomása szerint V. Lajos a villát J. Mihály felé csak azért dobta, hogy öt magára figyelmessé tegye, minthogy ezek szerint vádlott ellenében a bűnözési szándék beigazolható nem volt, másrészről az orvosi vélemények szerint a vádlott által gondatlanságból eredett testi sértés nem volt feltétlenül haláios, mert a szúrás által nemesebb részek nem sértettek és J. Mihály halálát nem annyira a sértés maga, mint inkább az orvosi gyógykezelés elmulasztása okozta, s igy vádlott cselekménye és a bekövetkezett halál között a szükségképi okbeli kapcsolat hiányzik : vádlottat a súlyos testi sértés vádja alól felmenteni kellett. A sértési szándék, ugy a sértés és a halál közötti szükségképi okbeli kapcsolat hiánya miatt vádlott cselekménye a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanság által elkövett emberölés vétségének sem minősíthető, mert, mint fentebb bővebben kifejtetett, vádlott halála a sértésnek feltétlen következménye nem volt, hanem előidézte azt első sorban magának az elhaltnak azon mulasztása, hogy habár erre vádlott által felhivatott, s mint maga özv. J. Mihályné igazolja, költséggel is elláttatott, magát orvosilag nem gyógykezeltette ; továbbá azon körülmény, hogy az iratoknál napló 1. sz. a. levő orvosi látlelet szerint, mely a sértés után harmad napon vétetett fel, a seb kutaszoltatott, mégis abban az orvos, habár 4 cméterre haladt befelé, idegen testet napló 34. sz. vallomása szerint nem állapított meg, holott a törvényszéki orvos napló 44. sz. a. véleménye végpontja szerint az idegen test abból még Ckkor eltávolítható s a végzetes kime-