Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

3*1 kőzni. Kifogásolja továbbá alperes a keresetben felszámított kárösszeget, tagadván annak mennyiségét. A szerződés hatályára vonatkozó kifogást illetőleg kétségtelen, hogy a szerződésnek a biztosított tárgyra vezetett végrehajtás esetére feltétlenül bekövetkezendő megszűnte, mint a ker. törv. a biztosítási ügyletekről szóló fejezetével ellentétben nem álló, jogérvényesen kiköthető, tekintet nélkül arra, hogy ily végrehajtás a biztosítottnak a biztosított tárgyhoz való érdekére befolyással van-e, vagy nincsen ; felperes azon érvelése tehát, hogy a biztosító szerződés szüntető hatályú feltételeket csak a k. t. 484. §-ában engedett korlátok közt köthet ki, nem bír alappal. Azonban alperesnek a szerződés hatályára vonatkozó kifogásának alapjául szolgáló 7. §. nem is az általa állított feltételt tartalmazza, hanem a szerződés megszűntét többek közt ahhoz köti, hogy ha «a rendelkezhetési jogosultságban zálogolás vagy zárolás következtében változás áll be», tehát a megszüntető feltétel nem a zálogolás, hanem az ennek következtében beállható változás a biztosítottnak, a biztosított tárgy feletti rendelkezési jogában. A 7. §-ában említett zálogolás csak a változást előidézhető és e §-ában felsorolt módok egyike és ezen zálogolás alatt csakis oly mérvű intézkedés értendő, mely által a biztosított tárgy a biztosított rendelkezése alól szoros zár vagy gondnoki kezelés stb. által többé-kevésbbé elvonatik. Jelen esetben azonban alperes nem is állította, hogy felperes árukészletére vézetett végrehajtások alkalmával a puszta összeíráson kivül egyéb intézkedés is történt volna. Azon érvelése alperesnek, hogy a biztosított, miután ellene végrehajtás vezettetett, a biztosított tárgyakat többé nem őrzi oly gondossággal, mint előbb, mi által a tűzveszély fokoztatik, továbbá hogy a végrehajtás folytán a biztosítás alapfeltételét képező érdek is csorbul, tehát maga a végrehajtás ténye eléggé indokolja a szerződés megszüntetését, nem fogadható el, mert a fentiek szerint a puszta végrehajtás a szerződés megszűntének feltételéül kikötve nem lévén, az ebből vont, különben is alaptalan következtetések a szerződés hatályára mi befolyással sem lehetnek. A szerződés e szerint a tüzeset idejében hatályában fenállottnak lévén tekintendő, alperes ezen szerződés értelmében kártérítéssel is tartozik, stb. (1886. jul. 28. 23152. sz. a.)