Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

333 vádakkal léphessenek fel, melyek igazolás esetén nemcsak becsü­letét támadják meg s közmegvetésnek teszik ki, hanem panaszos tanitó ellen súlyos fegyelmi vétséget, sőt bűntényt is állapítottak volna meg. Nevezetesen azt hozták fel ellene, hogy egy izben egyik panaszlott, B. Mártonnén a templomban kísérlett volna meg erőszakos nemi közösülést ; más fiatal leányokon pedig csakugyan el is követte az eröszakot ; és megtette azt mindazon leány-cse­lédjein, a kiket erejével legyőzhetett. És ezen gyanúsító állitások alapján feljelentést tettek az ille­tékes megyés püspökhöz Ezen vádakat a vizsgálat folyamán is fentartották, sőt azo­tak ujabb vádpontokkal is növelték, vádolván azzal, hogy pana­szos határt nem ismerő erkölcstelen, jellemtelen ember, ki a val­lás botrányára szolgál s a zsenge gyermekek erkölcseit megmételyezi. Azonban már a megyés püspök is elutasította vádlottakat vádaskodó feljelentésükkel, miután D., E. alatti bizonylatokkal a vádpontok teljesen megczáfoltattak. De a vizsgálat folyamán vádlottak becstelen vádpontjaik igazolására semmi jogszerű positiv bizonyítékot felhozni nem tud­tak, sőt azok más bizonyítékokkal meg is czáfoltattak. A tszék ennélfogva 1886. okt. 4. 3354. sz. a. panaszlottakat a kir. ügyész indítványára vád alá helyezte rágalmazási vétségért. Ez ellen vádlottak felebbeztek. A kir. tábla az első bírósági határozat felebbezett részét megváltoztatta s a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás miatt a további eljárást megszüntette; a fenforogni látszó s a 258., 261. §-aiba ütköző vétségek elbírálása végett pedig az illetékes jbiró­sághoz utasította. Mert az egyházi hatóság a Btk. 164. §-ában meghatározott hatóságok körébe nem tartozván, a püspöknél tett feljelentés nem nyújt alapot a Btk. 260. §-ába ütköző vétség fenforoghatására. Ez irányban tehát vádlottakra nézve a további eljárás megszünte­tendő volt. A fenforogni látszó, de az Eletbelépt. törv. 39., 40. §. értel­mében a kir. jbiróság hatáskörébe eső vétségek elbírálása végett azonban az ügyiratoknak az ügybirósághoz való áttétele volt el­rendelendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom