Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

275 lassék el oly formán, hogy alperesnek 5000 frt és fenebbi terhelt 3000 frtnyi követelésének kielégítéséül alperes részére édes anyja által a nagyürögdi 2330. számú tjkvbe felvett s az utóbbi által 7200 frt vételárban megszerzett szőllő átengedtessék. Az árvaszék, annak kijelentése mellett, miszerint nem ellenzi, hogy a P. János nevére irott ingatlan az özvegy édes anya nevére bekebeleztessék, az egyezséget azért nem fogadta el, mert az egész 8000 frtot kívánta alperes javára fentartani. Ezen gyámhatósági határozat folytán a hagyatéki iratok az eljárt közjegyzőhöz visszajöttek, mely előtt 1880. évi május 21-én az ezen perrel megtámadott osztályegyezség jött létre. Ezen egyezségben mindenekelőtt a 8000 frtra vonatkozó kérdés elintézettnek jeleztetik, s az özvegy kijelenti, hogy az általa kifizetett hagyatéki terhek alperessel szemben kiegyenlittettek; továbbá, hogy a fia nevére irott ingatlanokra igényt nem tart és beleegyezik, hogy ezen ingatlanok örökösödés czimén, a nagyürögdi 154. sz. tjkvben foglalt ingatlannak az özvegy nevére irott fele pedig vételi czimen alperes nevére telekkönyveztessék, a nélkül, hogy mindezen megállapodás előzménye és alapja közelebb felhozatott volna. Ezen egyezség alapján hozatott az átadó végzés, és ezen per folyama alatt telekkönyvileg foganatosíttatott is. Ezen egyezség megkötése után 11-ik napra, vagyis 1880. évi jun. i-én az özvegy ellen, saját kérelmére csőd nyittatott, és ennek folytán a csődperügyelö részéről jelen per indíttatott az említett egyezség és következményeinek az 1840: XXII. tczikk 32. §-a alapján leendő érvénytelenné nyilvánítása iránt. Előre bocsáttatik, hogy alperes viszonválaszában a fenebbi egyezségnek azon részéről, melylyel a nagyürögdi 154. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlannak édes anyját illető fele reá ruháztatott, lemondott, s így az egyezségnek vonatkozó része következményeivel együtt már ezen indokból is helyesen nyilváníttatott érvénytelennek az első bírósági ítélettel. A megtámadott egyezségnek P. János nevére irott ingatlanokra vonatkozó részének érvényére nézve első sorban lényeggel bir azon kérdés, vajon ezen egyezség a vagyonbukott részéről joglemondást, vagy csak alperesnek tényleg létezett örökösödési jogának elismerését tartalmazza ; vagyis ezen egyezség megkötése idejében birt-e alperes ezen ingatlanokra nézve örökösödési joggal, vagy sem. Az 18*