Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

241 Az okirat bizonyíték egyik lényeges kellékét a valódiság, vagyis árinak kimutatása képezi, hogy az okmány, mint ilyen, attól származik, a ki az aláírás vagy a szöveg által mint kiállító van megjelölve, másrészt pedig az 1868 : évi LIV. tcz. által is contemplált törvényes bizonyítási elmélet szerint, ha a magánokiratnak valódisága kétségbe vonatik, a bizonyítás az arra hivatkozó felet terheli. Felperes az A. alatti okmány alaki valódiságának kimutatása végett alperes beismerésére hivatkozik, a mely szerint az A. alattin látható czégaláirás valódisága kétségbe nem vonatott s ebből azon következtetést vonja le, hogy miután az okmány valódisága a tartalom valódiságának vélelmét alapítja meg, alperest terheli a bizonyítási kötelezettség arra nézve, miszerint a meg nem tagadott aláírás nem az A. alatti okmány szövegében kifejezett jogügylet létesítése, hanem más czélból tétetett. A felperes által elfoglalt ezen álláspont azonban törvényesnek el nem fogadható. Ugyanis, alperes az A. alatti okmánynak, mint ilyennek keletkezését, nemkülönben azt, hogy általa az A. alattiban olvasható szöveg Íratott volna alá, be nem ismerte, söt azon alperesi kijelentés, hogy az A. alattin látható puszta czégaláirás tőle ered, elválaszthatlan kapcsolatban áll azon állítással, hogy az alperesi czégaláirással ellátott üres ív felperesnek más czélra adatott. Midőn tehát felperes az A. alatti okmány alaki valódiságát egyedül ellenfele beismerésével akarja bizonyítani azt a polgári perrendt. 163. §-a értelmében teljes tartalma szerint kell elfogadnia. A beismerés kedvező tételeit nem érvényesitheti a maga előnyére ugy, hogy a nem kedvezőket mellőzze. A meg nem osztható alperesi beismerés e szerint, nem foglalván magában oly önálló állítást, melynek bizonyítása alperes kötelességét képezte volna, a kereset alapját képező okirat alaki valódiságát tekintve egyedül felperesre hárul a bizonyítás terhe. A mennyiben pedig a felperesi válasziratban ajánlatba hozott esküveli bizonyítás, tekintve, hogy felperes a polg. perrendt. 230. §-ának megfelelően ellenfelét a döntő körülményekre a főesküvel meg nem kínálta, sem pedig azon tényekre nézve, melyekre Döntvénytár, uj folyam. XVI.