Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

«i90 saját gyárhelyiségükben akarták átadni és e szerint szerződési kötelezettségüknek eleget nem tévén, az átvétel megtagadása miatt kártérítést nem követelhetnek. Ha ellenben első r. felperes a főesküt leteszi, ez esetben teljesítési helyül a ker. törv. 323. §-a értelmében felperesek gyár­helyisége lévén tekintendő, alperes a mennyiségileg nem kifogá­solt kereseti összegnek és késedelmi kamatának, valamint a per­beli és ezzel kapcsolatos felebbezési költségnek megfizetésére kötelezendő volt, inert beismeri, hogy a kereseti áru átvételét, daczára annak, hogy az átvételre B. szerint felszólítva lett, és hogy az utólagos teljesítésre kellő időt nyert, megtagadta, mert azon kifogását, hogy a kereseti áru eladásánál felperesek nem a ker. törv. 356. §-ának megfelelően jártak el és így az eladás az ő rovására történtnek nem vehető, figyelembe venni nem lehetett, mivel azt, hogy a maláta piaczi vagy tőzsdei árral bírna, maga sem állítja; már pedig a ker. törv. 356. §-a az áru azonnali el­adását csak azon esetben rendeli, ha az eladásra szánt áru tőzsdei vagy piaczi árral bir, mert felpereseknek, mint eladóknak a kere­seti áru eladásához a keresk. törv. 352. §-ánál fogva kétségtele­nül joguk volt és mert az eladás a G. alatti jegyzőkönyv szerint a keresk. törv. 347. §-ának megfelelően történt, mert végül al­peresnek azon általa megvett és a G. szerint eladott áru azonos­sága ellen felhozott kifogása, miután azt, hogy felperesek gyár­helyiségében más maláta is lett volna, maga sem állítja, figye­lembe vehető nem volt. (1886 márcz. 23. 480. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a most szóban forgó ügy­let nem is tartozik a kereskedelmi törvény 355. §-ában meghatá­rozott azon kereskedelmi ügyletek közé, melyekben a szállításnak határozottan kijelölt napon vagy határidőben kell történnie. Tekintve, hogy e szerint a jelen esetben a kereskedelmi törvény 356. §-ában foglalt azon intézkedésnek, hogy a kártérítést követelő eladó fél az eladást a kitűzött határidő eltelte után azon­nal tartozik eszközölni, nem tulajdonitható azon értelem, hogy az eladás rögtön történjék, hanem a fenforgó körülmények szerint határozandó meg, hogy a kár követelő eladót e tekintetben ter­heli-e mulasztás vagy nem ? Tekintve, hogy a fenforgó esetben, midőn alperes beisme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom