Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

47 mindezek alapján kimondja a kir. Curia büntető tanácsainak teljes-ülése, vonatkozással a 7556/1886. B. sz. alatt felmerült elvi kérdésre, hogy a Btk. 92. §-ának alapján vétséggé minősített büntetendő cselekmények is a Btk. 106. §-a végbekezdésében a vétségekre nézve meghatározott három év alatt évülnek el. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1886. évi jun. 8-án tartott teljes-ülésében. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 25-én tartott teljes-ülésben. 12. (60. számú teljes-ülési döntvény.) Oly esetben, midőn a tettes mást sértett, mint a kit sérteni akart (aberratio), eszményi bűnhalmazat létezik-e olykép: hogy a cselekmény az irányában, kinek megsértése czéloztatott, bünkisérletnek, az irányában pedig, a kit megsértett, gondatlanságból okozott vétségnek minősül? (104/86. B. számhoz.) Határozat : Tekintve, miszerint az által, hogy a tettes ölési vagy bántalmazási merényletének, közbenjött véletlen folytán nem az általa kiszemelt, hanem egy harmadik személy esett áldozatul, csak a bűnös cselekmény alanyi eredménye változott, nem pedig annak természete ; tekintve, hogy az eredmény tekintetében létrejött akkénti eltérés a tettes szándéka és ennek foganatosítása közti okozati összefüggést meg nem szakítja, a mennyiben a tettes szándéka arra irányult, hogy egy embert életétől foszszon meg, illetőleg testi épségében megsérelmezzen, a beállott eredmény pedig a tettes azon cselekvéséből következett be, melyet az szándékának megvalósítása czéljából vitt véghez; tekintve végre, hogy a Btk. 278., 279. és 301. §-ainak szövege, valamint annak e szakaszokra vonatkozó indokolása (Törvényjavaslat I. 313. és 314. 1.) szerint is, az emberölés bűntettének, illetőleg a testi sértés bűntettének vagy vétségének tényálla-