Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

30 jogügylet kötésére és a bűnös cselekménye miatt jogok átruházására képes már nem volt; kétséget nem szenved tehát, hogy mig egyrészről a házasság, addig a D. alatti végrendelet joghatály nélküli vagyis érvénytelen. Tekintve továbbá, hogy éppen R. Jánosnak a bünvizsgálat és védelem során előterjesztett azon beismerő vallomása, miszerint ő alperest nőül akarván venni, édes anyja és testvérei abba bele nem egyeztek: e miatt ölte meg őket; kétségtelenül igazolja, hogy régóta tervezett szándékát azon bűnös czélzattal érvényesítette, hogy a hozzá legközelebb állott családtagok életének kioltásával alperessel házasságot köthessen s a R. család összes vagyonát nejének és törvénytelen gyermekei javára végrendeletileg biztosítsa; figyelembe véve azonban azon jogelvet, hogy a bűntény elkövetése sem birtok-, annál kevésbbé jogszerű tulajdonszerzés alapjául nem szolgálhat: kétséget nem szenved, hogy R. János a meggyilkolt Júlia és Terézia testvéreinek hagyatéka irányában épen a gyilkosság bűntényének elkövetése miatt öröklési joggal nem birván, az utánuk maradt hagyatékot végrendelet utján mint nem tulajdonát senkire nem is hagyhatta. Ily körülmények között beigazolt ténykép volt tekintendő azon felperesi állítás, hogy R. János az általa meggyilkolt két testvér után örökjoggal nem birván, a hagyaték felett mint nem tulajdonáról nem is rendelkezhetett; mert törvényellenes bűnös cselekményével örökösödési jogczimet sem magának, sem pedig törvénytelen gyermekei javára nem szerezhetett; igy a kérdésben forgó megtámadott végrendelet azon belkellékek hiányában érvénytelen, mert a végrendelkező R. János abban oly dologról rendelkezett, melyek tulajdonát nem is képezték s mert mint főbenjáró bűncselekmény miatt halálra itélt egyén az ítélet jogerőre emelkedésével törvényes jogait minden tekintetben elveszítvén, végrendelkezési képességgel nem bírt. A máig is hatályban levő régi büntető joggyakorlat szerint a főbenjáró bűncselekmény miatt halálra itélt gonosztevő ítéletének kihirdetése napjától fogva érvényes végrendeletet nem tehet s törvényes jogaitól megfosztatván, ilyent másokra átruházni képességgel nem birhat, valamint az sem szenved kétséget, hogy az örökjogra érdemtelenné teszi magát az, ki az örökhagyót, annak