Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

6 felhívom, hogy helyzetemet méltányolva, hitelezőimmel kiegyezzenek. Nekem a válasz nagyon tetszik.* stb. stb. U. szerint Németh Antal 1878. jan. 12-én küldött levelében kijelenti, hogy az iratokat gondosan átvizsgálta, tartalmuk iránt alperesek képviselőjével Körmendy Imrével behatóan tanácskozott s az ezen tanácskozásból merített megnyugvás folytán a választervezethez, mint a mely a fönforgó viszonyokkal és felperesnek előtte ismeretes intentióival teljes összehangzásban áll, részéről is fentartás nélkül hozzájárul. Ugyanazon napon 1878. jan. 12-én I. r. alperes is küldött egy levelet felpereshez, melyet felperes T. alatt csatolt válasziratához s a melyben I. r. alperes azt irta: «ügyeink lassan haladnak, a testvérekkel a lehető legjobb egyetértésben és összhangban vagyunk, rólad is azt hiszem, hogy miután személyesen ez ügyekbe nem folyhatsz, korlátlan bizalommal leszesz hozzánk s meg leszesz győződve, hogy távollétedben is tenni fogunk érdekedben a mit csak lehet. Hitelezőiddel eddig nagyobb baj nem volt; egy-kettő ugyan beperelt már, de hiszem, ezeket megnyerjük s akkor a többiek még engedékenyebbek lesznek. Annak idején némely felvilágosításokra lesz szükségünk részedről s akkor valószínűleg kéretni foglak, hogy ide jöjjél, addig vigyázz magadra s ne hallgass senkire», stb. 7. sz. a. csatolták alperesek az ellenirathoz azon választ, a melyet fölperes az S. alatti levélre 1878. jan. 18-án küldött. Azt, hogy válaszával eddig késett, alperesek azon, őt és összviszonyait oly közelről érdeklő elhatározásának beható combinálása s annak közlése budapesti ügyvédével és egyébütten (genuai) jogász barátaival huzamosb időt vett igénybe. A végrendeletek teljes szövegét már nov. végső napjai óta ismeri, a midőn azok hiteles másolatait Németh ügyvéd neki megküldötte. Tartalmuk, különösen az E. alatti nem lepte meg, mert ismerve atyja szigorú és következetes jellemét, ha ő már 1868. (1869) februárban arra tőkélte el magát, hogy fölperest örökrészéből kitagadja: a később bekövetkezett eseményekben nem ezen elhatározása meggyengítését, hanem inkább megszilárdítását találhatta. Jól tudja, hogy azon hibákat, melyeket habár érett korral, de nem elég érett tapasztalással elkövetett s melyeknek nagy része könnyelmű, elve-