Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

li7 nek ugyanazonossága a szerződésben emiitett házzal, a keresethez csatolt bizonyitványnyal igazoltatik, ő vette s az az ö kizárólagos tulajdonát képezte. Ezen körülményt a hit alatt kihallgatott tanuk vallomása, különösen R. Pál azon határozott, hit alatt tett nyilatkozata, hogy a kérdéses ház vételárát Sz. György fizette ki, hogy a kérdéses házat tanú alkudta ki felperes részére s hogy a vételár fizetése után felperes abba azonnal behurczolkodott s alperesnővel csak azután állt össze a házbani együtt lakásra s azt, hogy felperes pénzével lett a ház kifizetve, onnan tudja, mert a ház vételárát tanú kezelte, még jobban megerősíti. Ennélfogva tekintve azt, hogy felperes által a tkkvi kiigazítási pereknél megkívánt azon körülmény, hogy a per tárgyát képező birtok a fennálló utasítások ellenére, tévesen nem az ő, hanem nejéveli közös birtokként lett felvéve s ez által felperes joga megcsonkítva lett, fentemiitett adatokkal igazolva van; továbbá tekintve azt, hogy az alperes által becsatolt birói ítélet a korábbi keletű adásvevési szerződéssel szemben, a mennyiben ezen adásvevési szerződés a birói ítélet hozatalánál alapul nem szolgált, figyelembe nem vehető s felperes igazolási keresetének hely adandó nem volt, stb. (1884 decz. 12. 3530. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első biróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes az elleniratban kifejezetten elismerte, hogy felperessel 1853. évi február hóban kelt házasságra s hogy a kereseti ingatlanság a házasság megkötése utáni időben szerzett vagyont képez; védelmül egyedül azt hozván fel,, hogy a kérdéses ingatlanság mint közszerzemény fele részben őt illeti. Ámde a jelen kérdés eldöntésénél a szerzés idejében hatályban volt jogszabályok, jelesül az osztr. ált. polg. tkv 1233. és 1237. §"a* az irányadók, melyek értelmében a házassági összeköttetés vagyonközösséget szerződés hiányában meg nem állapit s a házasság tartama alatt szerzett vagyon, kétség esetén a férj által szerzettnek vélelmezendő. Ezen törvényes vélelemmel szemközt tehát alperesnek tényleges bizonylatokkal kellett volna igazolnia, hogy az ingatlanság szerzéséhez, mint azt a perben vitatta, saját külön vagyonának megfelelő értékével járult, ezt azonban az alperes