Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

io6 adtán szó nélkül tűrje, mint jelen esetben és mikor elhaltnak elég alkalma volt a netáni erőszak ellen panaszkodni; s minthogy végül a bűnvádi eljárás folyamán bizonyíték arra nézve fel nem merült, hogy elhaltnak méhmagzata beleegyezése nélkül hajtatott volna el, — a Btk. 286. §-ának 2. pontjában körülirt magzatelhajtás bűntettének tényálladéka az adott körülmények között megállapítható nem volt stb. (1885 decz. 30. 4836. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja, az I. r. vádlott terhére rótt gondatlansága által okozott emberölés vétségén felül még a Btk. 285. §-a értelmében a méhmagzatelhajtás bűntettében és a Btk. 70. §-a szerint mint tettest, K. Jánosné Sz. Cz. Éva vádlottat pedig ugyanezen cselekményekben a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint mint bűnrészest bűnösnek mondja ki és ezért M. Jánosnét a Btk. 290., 285. §ainak 2. bekezdése és a 91. §-a alapján 2V2 évi börtönre és a Btk. 289. §-a értelmében 4 évi hivatalvesztésre, — K. Jánosnét pedig a 69. §. 2. pontja s a 72., 66., 91. §-ai értelmében iVa évi börtönre s a Btk. 289. §-a értelmében 3 évi hivatalvesztésre ítéli; egyebekben ugyanazon ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. Indokok: I. r. vádlott bevallja, hogy a már meghalt K. Évát annak kérelme folytán a czélból kente meg, hogy annak méhmagzatját elhajtsa és hogy ezért jutalmul a terhes nő édes anyja II. r. vádlott 20 frtot igért s tekintve, hogy a méhmagzatelhajtás a bonczjegyzőkönyv és orvosi vélemény szerint tényleg bekövetkezett, az anya K. Éva pedig életét veszté, nevezett vádlott cselekménye a fenti törvény §-ai szerint minősülvén, aképen volt bűnösnek kimondandó s azon súlyosító körülménynek figyelembe vétele mellett, hogy bűnhalmazat forog fen, fenebbi módon volt büntetendő. Ellenben II. r. vádlott irányában az van bizonyítva, hogy ő leánya terhességét megtudván, azon az I. r. vádlott által végrehajtott kenést megengedte, minek következtében leánya, K. Éva életét veszté; ezen vádlott cselekménye tehát a büntettbeni bünrészességet állapítja meg, melyben saját vallomása alapján volt bűnösnek kimondandó s tekintettel büntetlen előéletére, a tett bevallását és hogy azt azon szégyen miatt tette, me-