Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

47 peresnek, mint A. Teréz engedményesének jelen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : Alperes mint I. Miklósnak, ugy zárlati tömegének, valamint I. Antal hagyatékának gondnoka, a keresethez A. alatt mellékelt nyilatkozat szerint határozott személyes kötelezettséget vállalt az iránt, hogy az 1880. ápril 21-én létrejött egyességben megállapított összegnek egyik részét képező 2000 frt A. Teréziának az 1883. nov. i-sö napján ki fog fizettetni, egyszersmind az köttetett ki, hogy a nyilatkozat a hivatolt egyességnek zárhatósági jóváhagyással A. Terézia részére eszközlendö kézbesítésével cseréltetik ki, tekintettel tehát arra, hogy az ellenirathoz 7. alatt mellékelt egyesség, melyhez képest A. Teréziának í. Miklós és neje ellen fennállott 73000 frtnyi követelése hat részletben fizetendő 36000 frtra szállíttatott le, jóllehet id. I. Miklós még két évig élt és azon idő alatt a zárlat fennállott, alperes ezen egyességnek zárhatósági jóváhagyását ki nem eszközölte, ehhez képest kötelezettségének eleget nem tevén, a kötelező nyilatkozat zárhatósági jóváhagyással ellátott okirattal ki nem cseréltethetett: személyes kötelezettsége tehát fenmaradván, alperest a kereseti összegnek s járulékainak megfizetésében el kellett marasztalni. Nem mentheti fel kötelezettsége alul azon körülmény, miszerint id. I. Miklós időközben elhalálozván, a kérdéses követelés 24000 frttal a 3 7. alatti osztályegyesség szerint örökösei által elismertetett, és 4V. szerint a hagyaték az örökösöknek ezen teherrel adatott át, melyről I. Elemér kötelezvényeket állított ki, mert az A. alatti nyilatkozat nem a követelésnek ily módoni biztosítására adatott ki, hanem arra, hogy a 2000 frt az 1883. nov. i-sö napján kifizettetik, ehhez képest I. Elemérnek kötelezettsége legfelebb az ez ellen indítható keresetre szolgálhat alapul, felperesnek az alperes irányában esedékessé vált követelését azonban el nem enyésztetheti. A perköltség az 1868. LIV. tcz. 251. §. alapján azért volt kölcsönösen megszüntetendő, mert alperes a zárlatnak időközben történt megszűnésére támaszkodva, az ítéletek különbözőségénél fogva is nem egészen alaptalanul védekezett.