Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

41 viadal felé vezettek. Ezek szerint a bűnösség fokára nézve a két vádlott között alig forog fen jelentékenyebb különbség, s azért a kir. tábla helyesen nyilvánította őket egyenlően bűnösöknek. A büntetés mértékére nézve azonban az alsóbb bírósági ítéletek egyike sem bír törvényes alappal, minthogy sem a párviadal feltételeinek a segédek által lett enyhébb megállapítása, sem azon véletlen, hogy a vádlottak kölcsönösen csak olyan sérüléseket szenvedtek, melyek a tszéki orvosi látlelet szerint 12, illetőleg 16 nap alatt gyógyultak, nem lehet helyes ok arra. hogy a két évig terjedhető szabadságvesztés-büntetés néhány napra szállittassék le, más elfogadható körülmények pedig épen nem léteznek. 20. 1. A beszámítás (compensatio) alperes részéről nemcsak viszonkereset, hanem kifogás alakjában is érvényesíthető. 2. Nem kell, hogy a beszámítandó követelés oly értelemben világos (liquid) legyen, hogy felperes azt valósága és mennyisége szerint elismerje ; hanem beszámítandó az alperes viszonkövetelése akkor is. ha valósága és mennyisége csak perrendszerü bizonyítás utján deríthető ki.* (1886 febr. 17. 1077 85. sz. a.) A budapesti keresk. tvszék (A rimamurány-salgótariáni vasmü-részvénytársaság felperesnek — az első brünni gépgyártársaság alperes elleni, 1115 frt 59 kr. és jár. iránti perében.): Alperes tartozik felperesnek a kereseti 1115 frt 59 krból 1041 frt 75 krt — tökét megfizetni. Indokok: Alperes nem tagadta, tehát beismerte, hogy felperes az A. •/, a. könyvkivonat * Tartozik* rovatában foglalt 2000 frt 60 krnyi összeget munkabér és fuvardijak czimén alperes munkásai részére kifizette, azonban csak 1965 frt 33 krt ismert el olyannak, melyet felperesnek megtéríteni tartozott volna. Alperes azon kifogása, miszerint ezen beismert összeget nem köteles felperesnek megfizetni, mivel a 6 7. és 8 • . alatti munkák szerint * V. ö. a fentiekhez ZLIXSZKY : Magyar magánjog. V. kiadás 4I9—423- L