Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

23 rendű vádlottat vasalja meg, s hogy ezen felhívás folytán a vádlottak azonnal lecsendesültek s a további eljárást nem háborgatták. Hogy a vádlott asszony egy megyei hajdút, kinek hivatalos eljárás közben fegyveresnek is kellett lenni, s ki mellett még három más férfi is állott, puszta kézzel megtámadni és pofozni merte volna, s hogy azon hajdú, a kihez intézett azon egyszerű felhívás, hogy vádlott férfit vasalja meg, elég volt a vádlottak felindulásának véget vetni, és a csendet rögtön eredményezni, 3—4, vagy ennél is több pofonütést béketűréssel elszenvedett volna, mielőtt az asszonyt magától ellökte: ez annyira valószínűtlen, hogy csak a legalaposabb bizonyítás esetében lenne elhihető. Ilyen bizonyítékoknak azonban a fentebb elemezett habozó, változó, egymással ellenkező, s nagyobbrészt aggályos tanuzások el nem fogadhatók, melyeknek megbizhatlanságát azon, orvosilag bizonyitott tény, hogy a kérdéses rend- és szabályellenes eljárás közben épen a vádlott asszony oly durván bántalmaztatott, hogy annak következtében vétségnek minősülő súlyos testi sértést szenvedett, még különösen neveli is. Mindezeknél fogva a tagadásban levő vádlottak terhére rótt büntettek egyike sem tekintethetvén kellően bebizonyitottnak, az pedig, a mit a vádlottak beismertek, hogy t. i. a hajdúnak állítólagos garázdálkodásai ellen védekeztek, s hogy különösen az asszony a férjének jogtalan megvasaltatása ellen védelemre kelt, a Btk. egyik rendelkezését sem sértvén : kellett az alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatásával felmentő ítéletet hozni. 9Az összbüntetés rátiójának kérdése. — A büntetéskiszabási korlát az ügyészi inditványnyal szemben. — Hatósági közeg ellen erőszak és testi sértés halmazata. (1886 febr. 4. 4.514/85. sz. a.) A m. kir. Curia (Hatóság elleni erőszak és súlyos testi sértés miatt vádlott Cs. Nicolae e. bűnügyben, melyben a temesvári kir. tszék 1884 okt. 31-én 7472 sz. a. ítélt): Habár az