Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

2 tartalmazott, bár az akkor még életben volt Á. kezével az ő kezét elhárítani, illetve a tárczának elvételét meggátolni igyekezett, magához vette, s ezután a megöltet végleg elhagyva, haza távozott. Az elhaltról felvett hullabonczolási jkönyv, illetve az azon alapuló orvosi szakvélemény szerint a sértést követöleg annak úgyszólván azonnali halálát a rajta levő számos sértés közül, azon szúrás okozta, a mely az elhaltnak nyakát érve, annak fejüterét elmetszette. A vizsgálat és végtárgyalás során részint a vádlottnak beismerése, részint a hit alatt tett vallomásával megállapított, részint pedig a mérlegelés alá eső adatok egybevetéséből levont ama körülmények: hogy vádlott az A. halálát okozott testi sértést az élet elvételére feltétlenül alkalmas eszközzel — késsel — a testnek oly helyén ejtette, a mely helyen alkalmazott sértés köztudomásúlag maga után halált von ; hogy vádlott az A. ellen alkalmazott szúrásokat addig folytatta, a míg az földre rogyott; hogy a sértéseknek orvosi látleletben kitüntetett nagy száma vádlottnak nagy mértékű kegyetlenségéről tesz tanúságot ; hogy vádlott jól tudta, hogy A.-nál 60 frt készpénz van ; hogy az állítólagos 5 frt kölcsön-követelésnek fennállását igazolni nem volt képes, — de sőt B. T. vallomása e részbeli állításának még valószínűségét is megdönti; hogy az 5 frt visszaadása körül kifejlődött s később a tettlegességbe átment czivakodásuk — egybevetve azt a vásárra együttes elmenettel, s az állítólagos kölcsön ott leendő viszatéritésének előzetes elhatározásával — lélektanilag nemcsak indokoltnak, de sőt inkább vádlott terhére, mint a halált maga után vont tettlegesség előidézése<tekintendő ; hogy vádlott A. ellenállásra képtelenné tételével annak pénzét a haldokló részéről tanúsított csekély mérvű ellenszegülés daczára erőszak alkalmazása mellett csakugyan el is vette ; hogy az ezen tényeinek igazolására felhozott azon állítása vádlottnak, hogy a pénzt Á. ágyasa B. T.-nek utólag átszolgáltatni szándékozott, azon beismeréssel szemben, hogy a 60 frtból