Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)
157 nvokkal nem igazolt — birói figyelembe nem vehetők, s igy ezen okokból a kifogások elvetendök voltak. (1885. ápr. 15. 2846. sz. a.) A budapesti kir. tábla: A kir. tszék végzése helybenhagvatik, mert az iratok közt hiteles kiadványban levő közjegyzői okirat szerint H. Irmától a készpénzbeli 20,000 frt hozományt B. Ignácz átvette, B. Sámuel pedig az iránt a készfizető kezességet elvállalta, és a mennyiben az 1874: XXXV. tcz. 111. §-ának egyebekre nézve megfelelő kir. közjegyzői okiratban a hozomány visszaadásának időpontja ki nem fejeztetett, az a most hivatok ni. §. második bekezdéséhez képest az által van közokiratilag igazolva, hogy a végrehajtási kérvényhez hivatalos kiadmányokban mellékelt ítéletek szerint H. Irma s B. Ignácz között a házasság jogérvényesen felbontatott s ez által a hozomány visszafizetésének ideje a törvényből folvólag beállott és lejárt, a házasság felbontására vonatkozó ítélet pedig az arra vezetett bizonyítvány szerint B. Ignácz képviselőjének 1884. év decz. 10-én kézbesittetvén, az 1885. évi febr. í-étől kért 6 százalékos kamat az 1881. évi LX. tcz. 43. §-a végső bekezdéséhez képest szinte jár, miután pedig ezek alapján rendelte el a kir. tábla a végrehajtást, annálfogva a végrehajtás elrendelése ellen tett s az 1874: XXXV. tcz. 113. §. c) pontja alá eső kifogás alaptalannak tekintendő; továbbá mert a mennyiben a kifogásokban felhozott egyéb körülmények az 1874. évi XXXV. tcz. 113. §. f) pontja alá vonható kifogásként is tekintethetnének, azok figyelembe nem vehetők, egyrészt mivel nemcsak az nem bizonyittatott, hogy a beszámíttatni kivánt összegek a végrehajtatónak avagy beleegyezésével másnak azon czélból fizettettek volna, hogy azok az itt kérdéses követelésnek a végrehajtató akarata szerinti törlesztésére szolgáljanak, de nem bizonyittatott az sem, hogy a kiadásokként emiitett összegek tényleg kiadva is lettek volna, másrészt mivel a 3. s 4.V. alatti magánbizonyítványok arra nézve, hogy a végrehajtató fél felmentette volna B. Sámuelt a kir. közjegyzői okirat szerint elvállalt készfizető kötelezettség alól, okirati bizonyítékot nem képeznek, miután azok nem a végrehajtató fél által levén kiállítva, ellene az 1868. évi LIV. tcz. 166. s 167. §-ai szerinti bizonyító erővel nem bírnak s azok csak a kiállító tanúskodása által lehetnének esetleg bizonyító erőre emelhetők, de e részben a tanubizonyitás az 1874:
