Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

120 választási jogának hangoztatásával, mint ezt a végrendeletben tette, hanem csak megengedőleg szólott, hol azt mondja, hogy R. Ignácz a már bemutatott helyett is, ha érdemesebbet talál, nevezhet ki mást, R. nevü rokont s vagy ilyennek hiányában bármely ismerőst utódjául. Ezzel tehát az alapitó csak azt akarta nyilvánítani, hogy R. Ignácz a kinevezett utódtól még akkor is visszavonhatja a kinevezést, ha mindjárt ezen kinevezést bejelentette volt Pápa város tanácsának; de hogy a kinevezés hatályát nem feltételezte az alapitó a bejelentéstől és bemutatástól, ez kitetszik a következő tételből is, a hol meghatározza azt az esetet, mikor a káptalannak s a püspöknek lesz joga választani valakit az alapítvány élvezetére. Ez az eset pedig a fiókvégrendelet III. pontja szerint csak akkor áll be, ha R. Ignácz vagy jogosult utódai elmulasztanák utódaikat előre kinevezni, tehát nem akkor is, ha a kinevezettet a városi tanácsnak előre be nem mutatnák. És az alperesek által vitatott bemutatás vagy bejelentés kötelezettségét a megbírálandó qualificatio szükségességből sem lehet következtetni, mert valamint az utódnevezés maga sem menti fel a kinevezettet a qualificatio birása s kimutatása alól, ugy a kinevező halála után is mindig megbírálható az, hogy vajon bir-e az utódul kinevezett egyén a szükséges qualificatióval ? Végre az, mit az alapitó fiókrendelete III. pontjának első bekezdése utolsó tételében igy fejezett ki: «azonban itt méltó tekintetbe kivánom vétetni a leány atyafiak férjeit s ha nevöket változtatják, elsőbbségük legyen», nem R. Ignácznak, hanem csak a káptalannak szól, mert a leányrokonok férjeinek elsőbbségéről az alapitó csak ott emlékezik, hol a káptalan s a püspök választási jogát határozza meg, az utódnevezés elmulasztása esetére és elsőbbségének csak többek közül való választás esetében lehet helyes értelme. De a fiókvégrendelet eme tételének olyatén értelmezése, mintha az alapitó a leány atyafiak férjének elsőbbségét R. Ignácz által is figyelembe vétetni kívánta volna, nyilt ellenmondásban is állana az alapitó ama rendelkezésével, mely szerint a nevezett R. Ignácznak joga volt ismerősei, tehát nem rokonai s nem sógorai köréből is nevezni ki utódot akkor, ha fiai s R. nevezetű rokonai nem voltak. Ezek szerint sem a grammaticai, sem a logicai magyarázat utján nem lehet azt állapítani