Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

298 alperes közt létesült kisajátítási szerződésen alapszik, tehát nem ugyanazon jogalapból származtatható, azonfelül a létező telekkönyvi állapotra tekintettel i-ső r. alperesnek perbe vonása nélkül a viszonkereset eredménynyel, el sem bírálható, mert továbbá, jelen perben a fentálló törvénykezési szabályok szerint nem védekezhető I. r. alperes ellen II. r. alperes az 1881. évi 59. tcz. 8. §-a értelmében viszonkeresettel nem élhet, stb. (1884 szept. 20. 4.834. sz. a.) A budapesti kir. tábla: az első bíróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1885 márcz. 19. 45271.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete az alperesi viszonkeresetre vonatkozólag helybenhagyatik ; ellenben a felperesi kereset iránti rendelkezésre nézve mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatik, és alperesek felpereseknek a keresetben jelzett birtokrészletekhez való korlátlan tulajdonjogát elismerni köteleztetnek, s a felperesek javára eszközölt telekkönyvi tulajdonjogi előjegyzés igazoltnak bíróilag kimondatván, alperesek tűrni tartoznak, hogy felpereseknek a jelzett birtokrészletekre előjegyzett tulajdonjoguk nevükre telekkönyvileg bekebleztessék. Mert elsőrendű alperes czég azt, hogy a közte és II. r. alperes közt létrejött adásvételi szerződési jogügylet alapján tulajdonjogilag szerzett kereseti birtokrészleteket felperesekre, illetve felperesek jogelődjére tulajdonjogilag átruházta, nyíltan beismerte. Azt pedig, hogy a kereseti birtokrészletek az alperes apátság részéről az I. r. alperes czégnek valósággal tulajdonjogilag eladottnak II. r. alperes a perben szintén beismerte, de az ezen eladás alapján felperesek részéről közvetve szerzett tulajdoni joguk ellen azon kifogással él: «hogy a kereseti birtokrészletek II. r. alperes apátság által I. r. alperes czégnek kisajátítás utján lettek eladva, következőleg azok I. r. alperes czég részéről felperesekre, illetve felperesek jogelődjére jogérvényesen csak ugy ruháztathattak volna át tulajdonjogilag, ha I. r alperes czég II. r. alperes apátságnak lehetővé tette volna, hogy az átruházást megelőzőleg visszaváltási jogát az 1868: 55. tcz. 66. §-a értelmében érvényesíthesse, ez azonban az átruházást megelőzőleg meg nem történt.* Ámde II. r. alperes apátságnak a felperesi kereset ellen tett ezen kifogása bíróilag figyelembe nem vétethetett.