Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

23« a vasvillát ? minő helyzetben találta A. Mihályt ? hogyan ütött fejére hat ütést ? hogyan esett le sapkája, hogy az ütéseket ugyanazon helyre ejtette, hogy sértett füle a villahegytöl megrepedt, stb. oly részletei a cselekménynek, melyeket a tanuk s az utólalagos orvosi vélemény is igazolnak s melyek vádlott érzéki csalódásaira, ijesztő visióira, üldöztetési téveszméire s igy szeszmérgezés folytán beszámithatlan állapotra alig mutatnak. Ily körülmények közt a megfigyelő orvos véleménye a beismerések és tanuk általi határozott bizonyítékokkal szemben a bíróságot ki nem elégíthetvén, ezen véleménynek felülvizsgálása szükségesnek mutatkozott; e czélból vádlott az országos tébolydába szállíttatott. Ezen intézet igazgatósága az iratokhoz csatolt véleményében megállapitja azt, hogy vádlott tettét elmezavarban követte el : de ezt nem saját észleleteiből állapítja meg, mert vádlott a tébolydában egészségesnek találtatott, hanem az elmezavart az orvosi megfigyelésben észlelt körülményeken kivül abból is következteti, mert vádlott tanuk szerint a tett elkövetése után szomorú volt, mert mindig ugy nyilatkozott, hogy józan állapotban bűntettét el nem követte volna, mert reábirást állit a nélkül, hogy jutalom igértetett volna, mert a tett elkövetésekor boros volt s mindezekből azon következtetést vonja ki, hogy vádlott a legnagyobb valószínűséggel feltehetőleg elmezavart volt a tett elkövetésekor. Mindezen vélemények tehát, eltekintve attól, hogy a nagy büntettek elkövetőinek utólagos magába szállása, bünbánata s a büntetés félelme miatti lelki izgatottsága a bűntudatnak természetes következményeiként épen ugy jelentkeznek, csak azt állapítják meg, hogy vádlott valószínűleg és feltehetőleg lehetett elmezavarban, de hogy volt-e valóban s az elmezavar oly fokán, mely miatt szabad elhatározási képeséggel épen nem bírhatott ? ezt a fenti vélemények teljes határozottsággal meg nem állapítják, míg a beismerés és egyéb positiv bizonyítékok az ellenkezőre mutatnak. Az alaposan folytatott bírói nyomozás nem találván kielégítőknek a fenti véleményeket, a kérdést a m. kir. egyetemi orvoskari tanács elé terjesztette. A szaktudósok ezen tanácsa a megfigyelő orvosnak elől emiitett naplója alapján azt követkéz-