Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

XVI telését az irányában váltókötelezettségben állók ellen kereset utján érvényesítse, illeti.- — — — __ — — — 48 49. Ha a törvényszék váltóperben az alperesi kifogásokra hozott végzésében a biróság székhelyén kivül lakó ügyvéd által képviselt szintén más helyen lakó alperes részére az eljárási rendelet 16. §-a ellenére hivatalból gondnokot nem rendelt, és az ítéletet is a székhelyén kivül lakó ügyvéd kezeihez kézbesítette alperes számára: iiy esetben a felebbezés beadására meghatározott három napi határidőbe a szállításra szükséges idő be nem számitható 86 50. Az iparhatósági engedély nélkül ipart üző férjes nő, bár 24. életévét be nem töltötte is, bir szenvedőleges váltóképességgel — .— 87 78. Ha az köttetett ki, hogy a vételár «jó váltókkal* fedezendő, annak meghatározása, hogy a váltók jók-e, az eladót illeti- — — ___ 146 79. A. 24. életévét még be nem töltött, de tényleg ipart üző nő is csak azon esetre bir váltóképességgel, ha ezen iparűzés a gyámhatóság .iltal jóváhagyatott- _•— — -— — .-- —.. —. ... — t .__ 148 127. Az elveszett és megsemmisített váltó tulajdonosa a váltóból eredő jogait engedmény utján másra ruházhatja. — Az ily engedmény érvényességéhez nem kívántatik, hogy az a megsemmisítést kimondó végzésre vezettessék. — Az engedményest kereseti jog akkor is megilleti, ha az engedmény a megsemmisitési eljárás folyamatba tétele előtt kelt— —1 — — — -- — — — — —- -- — 244 132. Tekintve, hogy a váltó szövegéből kitűnik, miszerint annak értéke az elfogadó alperes és a «Tisza» biztositó-társaság között létrejött biztosítási kötvényben lett felvéve és felperes társaság, kire ezen váltó a «Tisza» által forgatva lett, sem állítja, hogy ezen váltó az annak alapjául szolgáló biztosítási szerződéstől független, sőt beismeri, hogy a tűzkár esetén a «Tisza* felperes társaság által fizettetné a kárt, kétségtelen, hogy a kereseti váltó kibocsátásának alapul szolgált biztosítási szerződést czélozta felperes társaságra egyoldalulag átruházni. E szerint bebizonyitottnak lévén veendő, hogy a kereseti váltó nem mint önálló követelési czim, hanem az annak alapjául szolgált biztositási szerződéssel kapcsolatosan, mint az abból eredő fizetési kötelezettség biztosítására rendelt váltó alakjában kiállított dijkötvény ruháztatott át felperesre, utóbbi nem tekinthető oly harmadikul, a ki ellen az eredeti váltószerződés körülményeiből merített kifogás a v. t. 92. §-a értelmében érvényesíthető nem volna. Minthogy pedig a biztositási szerződés oiy kétoldalú szerződést képez, mely a biztosított félnek a biztosító személyébe vetett különös bizodalmában leli alapját és keletkezésének indító okát, következik abból, hogy a szerződő felek egyike a szerződésből folyó jogait és kötelezettségeit, a másik felet kötelező hatálylyal egyoldalulag át nem ruházhatja. Ennélfogva, tekintve, hogy a «Tisza» biztositó-társaság egyoldalú tényéből maga részéről a közte és alperes között létrejött biztositási szerződést felbontotta,