Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

90 datik ki és a btk. 219. és 358. illetve 99. §-ai alapján három évi börtönbüntetésre és 20 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok : Vádlott K. Constantiának ellene indított perében arra tett föesküt, miszerint nem igaz az, mintha ö felperestől a kereseti vagy bármi más összeg erejéig szeszt hitelbe vásárolt volna s azért felperesnek a kereseti vagy bármi összeggel tartoznék ; ezen esküt U. Jakab a kis-szebeni kir. járásbíróság előtt 1884. évi november 18-án letette. Vádlottnak a követelés fenállása iránt bíróságon kívül tett beismerése és hogy házát fiára átíratta, azért hogy tartozása kielégítése végett el ne árvereztessék, továbbá K. Imre tanú hit alatt tett vallomása, mely szerint ő a szeszt tényleg kiszolgáltatta s mely vallomással a hitelezés és a számlakönyvben foglalt tételek valósága is igazoltatik, hogy vádlott által letett fenti eskü hamis volt, miért is kellett vádlottat a btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettében bűnösnek kimondani. Vádlott K. Vilmosnál mint szeszfőző alkalmazásban állván, a szeszfőző üzletből befolyt pénzösszegek felvételével azonnali számadás kötelezettsége mellett volt megbízva. Ezen minőségében vádlott 395 frt 17 krt szedett be anélkül, hogy azzal beszámolt volna, s azt saját hasznára fordította. Vádlott már a fizetés felvétele után tagadta szolgálatadójával szemben a pénz felvételét s az csak akkor jutott K. Vilmos tudomására, midőn K. Bernát őt arról értesítette, hogy a bemutatott s U. (vádlott) által kiállított nyugta szerint fizetést teljesített; K. Bernát vallomása szerint terhelt elismerte, miszerint a pénzt felvette s kérte öt, hogy tartassék K. Vilmos előtt titokban, mert ö a pénzt elvesztette. Midőn vádlott sértett fél és W. Emil ügyvéd által kérdőre vonatott, elismerte az okozott kárt; azonban megtéríteni nem birván , sértett fél követelését egy 400 frtos váltóval kívánta kártalanítani. Vádlottnak azon védekezése, hogy ő K. Vilmosnak korlátlan meghatalmazottja volt, eltekintve attól, hogy ez kétségbe vonatik, már magából a szolgálati viszony természetéből, melyben vádlott sértettel állott, kétségesnek bizonyul ; azon körülmény pedig, hogy K. Vilmos megígérte, hogy nem fog bűnvádi feljelentést tenni, hatálylyal nem bir, mert panaszló a végtárgyalás-