Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

17 járulása mellett részben megszüntetett, a mennyiben G. Sebestyén akkor, midőn felperes tulajdonjogánál fogva az ingatlant Cz. Péter és nejének eladta, élethossziglani haszonélvezeti jogáról lemondott ; tekintve azonban, hogy alperes mivel sem bizonyította, miszerint felperes ez alkalommal az ingatlant helyettesítő vételárról G. Sebestyén javára lemondott volna, ellenkezőleg kétséget nem szenvedhet, hogy a mennyiben beigazoltatik, hogy a vételárt nem felperes, hanem G. Sebestyén vette fel, utóbbinak a pénze csak őrizetébe, vagyis az ingatlan élethossziglani haszonélvezetének pótlásául szintén élethossziglani használatra engedtetett át, és felperes V. László tanú vallomásával félbizonyitékot szolgáltatott a mellett, hogy a vételárt annak leszámolása után távozáskor mégis G. Sebestyén vette fel és ennek a 6. 7. alatti szerződés ellent nem mond; mert a vétel felperessel mint eladóval köttetvén, a pénz lefizetését mint volt tulajdonos ő tartozott elismerni ; ennélfogva az elsőbiróság ítéletének részbeni megváltoztatása mellett, felperesnek ezen tanúvallomás kiegészítéséül pótesküt Ítélni, s a mennyiben azt letenné, visszakövetelési jogát megállapítani, azonban tekintetbe véve mégis azt, hogy felperes önmaga is azt állítja, miszerint a megtérítendő vételár csak a 12753. és 134.88. számú takarékpénztári könyvecskék alapján elhelyezett 1500 frt és 700 frt, összesen tehát 2200 frtból áll; ugy tekintve, hogy felperes T. Endre tanú vallomása szerint beismerte, miszerint G. Sebestyén a +255 frtnyi vételárból illetve 3255 frtnyi bérhátralékából neki ezer és egynehány száz forintot adott, alperest póteskütől feltételezetten, ezen két tptári könyvecskének erejéig vagyis 2200 frtnak és ennek a kereset felvétele napjától számítandó 6 °/0 késedelmi kamatai megfizetésében elmarasztalni, ellenben az eskü le nem tételének esetében felperest e részben is keresetével elutasítani kellett. Miután alperes nem bizonyította, hogy a 7. 7. alatti szerződés, melynél fogva G. Sebestyén az ingatlant először felperesnek eladta, színlelt volt, de ha ennek vétethetnék is, ugyanaz hatálytalannak nem tekinthető, mert G. Sebestyénnek jogában állott szerzett vagyonáról életében rendelkezhetni, különösen pedig a saját nevén állott ingatlant a felperes és rokonai által teljesített szolgálat jutalmául vagy béréül átruházni és mivel a fenebbiek szerint az átruházott ingatlan illetve annak vételára a tett szolgáDöntvénytár, uj folyam. XII. 2