Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

'32 tani kellett. Ily körülmények közt a törvényes örökösödésnek van helye s miután alperesek beismerték, hogy az örökhagyó által törvényszerűen örökbefogadva nem lettek; ellenben felperesek törvényes örökösödési jogukat az A. alatti halálesetfelvétel s a D. alatti tárgyalási jegyzőkönyvvel kellőkép igazolták, az utóbbiaknak törvényes örökösödési jogukat a kereset értelmében megítélni s I. és II. rendű alpereseket a hagyatéki vagyon kiadására kötelezni kellett. Az örökhagyó halála után 8 nappal felvett leltárban foglalt ingóknak hagyatéki minősége az örökhagyó és alperes közt létezett viszonynál fogva vélelmezendő lévén, alperes pedig az ellenkezőt nem igazolván, azon ingóknak hagyatéki minősége megállapítandó volt, stb. (1884. szept. 16. 30945. sz. a.) Kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét . . . megváltoztatja és az e. f. eljárt kir. tszék ítéletét hagyja helyben ; mert a megtámadott E. és F. alatti okiratokban foglalt ügyletek halálesetre szóló ajándékozásnak nem, hanem élők közötti szerződésnek tekintendők ; minthogy azonban B. Ferencz az átengedett vagyonjogi előnyöket alpereseknek nem halálesetére ígérte, hanem azokat korlátlan és örök tulajdonul azonnal át is adta, míg viszont alperesek ezekben magukra kötelezettséget is vállaltak ; mert ezen élők közti kétoldalú szerződések jellegén az, hogy az átadó azokban kikötötte, hogy az átadott ingatlanok tulajdonjoga a telekkönyvbe az alperesek nevére csak halála után kebeleztessék be, mit sem változtathat; mert ezek szerint az E. és F. alatti közjegyző által felvett okiratokban foglalt ügyletek érvényéhez az 1876: XVI. törvényczikkben megszabott alakszerűségek szükségesek nem lévén : ebből következik, hogy a megtámadott okiratok azért, mivel azok felvételénél a kir. közjegyző a törvényben előirt szabályokat meg nem tartotta, csak is közokirati erejüket veszítették el (1874: XXXV. tcz. 68. §.), ellenben azoknak magánjogi erejét annyival inkább meg kellett állapítani, mivel felperesek tagadásával szemben a peres felek által választott szakértők egybehangzó véleményei által bizonyítottnak veendő, hogy azon okiratokat B. Ferencz sajátkezüleg írta alá; mig más részről pedig felperesek azt, hogy az okiratokat felvevő közjegyző már a szerződő felekkel való tárgyaláskor elmebetegségben szenvedett volna, a felhívott és kihallgatott tanuk által elfogadhatólag nem bizo-