Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

125 A btk. 422. §-a utolsó bekezdésének azon rendelkezéséből ugyanis, mely szerint nem képezi gyújtogatás bűntettét, ha a fel­gyújtott tárgy a felgyújtó tulajdona és annak minősége vagy fek­vése olyan volt, hogy felgyújtása másnak sem személyére, sem vagyonára nézve veszélyt nem okozott, okszerűen következik, hogy az ellenkező eset, ha t. i. a felgyújtott tárgy másnak személyére vagy vagyonára nézve veszélyt okozott, a gyújtogatás bűntettét állapítja meg. A fenforgó esetben tanuk vallomásai által be van bizonyítva, hogy a felgyújtott ház szalmaíedelü volt, ben a községben, utcza­sorban feküdt, V. Tamás váczhartyáni lakosnak félszere alig fél ölnyire volt az égő háztól, a tűz tovább terjedésének meggátolása végett a nevezett tanú kerítését szét kellett bontani, mi által neki 15 frt kár okoztatott. N. István tanú hasonló értelemben vall s­hozzá teszi még: «szerencse, hogy szél nem volt, mert az ott hosszú sor és a házak mind szalmával fedettek." Bizonyítva van tehát, hogy a felgyújtott ház minősége és fekvése olyan volt, hogy felgyújtása másnak vagyonára nézve veszélyt okozott; a «veszély» fogalmának nem képezvén elemét, hogy a veszélyben forgott dolog tényleg meg is semmisült, avagy a kár, pusztulás vagy más szerencsétlenség tényleg be is követ­kezett légyen. Vádlott tehát közveszélyességü, nem pedig egyes magán vagy jogi személy ellen és sokkal súlyosabb beszámitásu büntettet követett el. A cselekménynek törvényszerinti minősítése a bíróságnak a felek indítványától nem függő teendője lévén : a vádbeli cselek­mény fenebbi okokból a jelen itélet szerint minösitendő s a vádlott abban volt bűnösnek kimondandó. A btk. 422. §-a szerint minősülő cselekményre 5 —10 évig terjedhető fegyházbüntetés van ugyan megállapítva; minthogy azonban a büntetés kiszabásában a bíróság a vádinditvány hatá­rán tul nem mehet és minthogy a kir. ügyész a btk. 382. §-a szerint minősülő oly bűntett iránt emelt vádat, melynek büntetése a 383. §-a szerint öt évi fegyháznál tovább nem terjedhet: vád­lott büntetését ezen korlátok között kellett a jelen itélet szerinti mértékben kiszabni. Pénzbüntetésnek az e helyütt minősített bűn­tett esetében helye nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom