Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

7i ban álló kocsiról 50 font sulyu ládáknak a gyárhelyiség padlására leendő felvitelével megbízatott, és hogy ezen munka közt 1881. évi június i-én a padlás lépcsője felperes és társai alatt leszakadván, felperesnő az ennek folytán bekövetkezett lezuhanás által súlyos sérülést szenvedett ; ugyancsak a nevezett tanuk igazolják azt is, hogy a bekövetkezett szerencsétlenséget megelőzőleg figyelmeztették A. Bernát gyárfelügyelőt a padláslépcső rosz állapotú voltára, ki azt tényleg megékeltette és megszegeztette, mindennek daczára a lépcsőgerenda korhadt volta miatt az ketté törött . . . Tekintve pedig, hogy az 1872: VIII. tcz. 69. §-a értelmében minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesíteni és fentartani, a mi tekintettel az iparüzlet és telep minőségére a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgál; tekintve továbbá, hogy alperes a kérdéses lépcsőn ugyanaznap, melyen az leszakadt, saját beismerése szerint fel- és lejárt, és ugy a lépcső korhadt állapotáról tudomást szerezvén, azt ki nem javíttatta, illetve jó minőségűvel nem helyettesitette, ez által a legközönségesebb gondosságot is figyelmen kívül hagyta, ugyanazért irányában a felelősséget megállapítani és felperesnőnél beállott munkaképtelensége folytán felperesnő részére az Ítélet rendelkező részében megállapított tartásdíj fizetésére kötelezni kellett. Felperesnő a kihallgatott tanuk vallomása szerint napi 80 kr. bér mellett lévén alperesnél alkalmazva, ezen összeghez képest volt havi tartásdíj fejében 24 frt megállapítandó. A követelt többlet iránti követelésével azonban elutasítandó volt, mert a szakértők véleménye szerint, habár rendes napszámosi minőségben rendes élelmét meg nem keresheti, nincs kizárva, hogy kisebb állást vagy járást nem igénylő munka melletti külön munka által megszerzett jövedelmet továbbra is meg nem szerezhetné. Felperesnő abbeli kereseti kérelmével, hogy a megítélt s illetve a keresetileg felszámított tartásdíj biztosítására alperes 12,000 frtnak bírói kézhez leendő letételére köteleztessék, elutasítandó volt; mert a megítélt életjáradék biztosításának csak az esetben lenne helye, ha felperes igazolná követelése veszélyeztetését, e tekintetben azonban bizonyítékot nem szolgáltatott. (1884 nov 18. 7850.) A bpesti kir. tábla (1885 jan. 20-án 53218 sz. a.) és a kir. Curia az első bíróság ítéletét indokaiból helybenhagyta.